Mondd, miért?

Mondd, miért?

Úgy száll el felettünk az élet,
mint a felhők a fejünk felett.
Az őszi táj sárguló lombját
a fák is reszketve siratják.

Mondd, miért múlik el az élet?
Tűnik az idő – álmok felett!
Nem lesz már öröm, csak néma csend,
a szív is lassan üresen cseng!

Alig vesszük észre, hogy sárgán
pereg a lomb az ősz avarán.
Az emlék elvész, sosem hittük!
De a múltat magunkkal visszük.

“Mondd, miért?” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Bármikor lehet élni az élettel, az nincs időhöz kötve. Az elmúlás pedig mindenben ott rejtezik.
    Szeretettel olvastam a versed. (f)

  2. [b][i][center]Zsuzsa valahogy másmilyenre is formálhatták ezt az életnek mondott életünk.Mikorra már bölcsebbek leszünk akkor kell mennünk,itt hagyva felépített várunkat.A maradóknak marad az emlék.Rzsike[/center][/i][/b]

Szólj hozzá!