Karácsony

Karácsony

Kinek mit jelent ez az ünnep,
emlékben búvó élményt?
A csodálkozások idejét,
a várva várt áhítatot?
Messze tűnő boldogságot,
megkopott valóságot?
Kinek Jézuska születését,
a megmentő érkezését?
Kinek fenyőfaünnep,
hol hitnek helye nincsen.
Kevert lett a világ, s az ünnep,
ki erre, ki arra esküszik,
kiben a hit erősödik,
kiben a kemény tagadás,
mindenütt más az elvárás.
A hétköznapok sem mások,
különbözők a nézetek, vallások.
Köztük elvész a haza szeretete,
kinek imájában van eredete,
kinek ítélete, indulata harsog,
feledtetni akarja a magyarságot.
Hej, egy nyelvet beszélők,
mégis másként kereplők.
Hol szívbéli hűséggel védték e hont,
annak őrzéséért kardot kivont.
Ma vannak, kik ezt becsmérlik,
harminc ezüstért már veszejtik?
Elvesznek ünnepek, nyugodt napok,
itt már divat az adok-kapok.
Pedig Árpád vezér hazát építőket,
és őskeresztényeket hozott,
nem kiárusítókat, hont, hitet rontót.
Én hiszek egy Istenben és Szűz Máriában,
kik védői voltak és lesznek e hazának.