Csoda.

Csoda.

Furcsa ez az élet, olyan útra visz el,
ahol vár a szépség , mégis sok a kétség.
Az érzelmeknek húrján csapódsz mint a hullám,
szerelem van benned, őrzöd mind két lelket.

Boldogan vársz arra, elérkezzél oda
ahol szívetekben elindul a csoda.
Tudod te már régen, ő rá vártál éppen,
az égiektől most már áldás vár csak hidd el.

“Csoda.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Osztozom Kittivel – csoda nincs az égiektől, csak tőled és tőle. Bennetek van a csoda, nektek kell megtalálni, megteremteni, és ami a legnehezebb: megőrizni!
    Szép perceket jelentett versed olvasása. Rózsa

  2. Ó, a csoda… Azt én soha nem az emberben találtam meg. Nem is szeretnék ünneprontó lenni, de hát ebben valahogy nem hiszek.
    A szerelem valóban csoda, csak hát nem tart sokáig.
    (f)

Szólj hozzá!