Kívánságom!
Kívánságom, túl nagy, esélyem csekély.
Belenézni a szemébe, nekem egy regény.
Meglátni mitől félek, s tőle boldog leszek.
Amelytől meghalok, és újra életre kelek.
Csak még egyszer a szemeibe belenézni.
Kiolvasni belőle, hogy szabad-e remélni?
Utoljára, felidézni régi – régi szép időket,
Virágba borítaná bennem a kopár mezőket.
2019.09.27.
Köszönöm!
Gyönyörű ez a szerelmes versed Szabolcs! (f)