Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Avagy a létem örök rejtély!
Néha boldog, néha szomorú, bennem minden elfér.
Körhintán repülve az egyenesre vágyom,
Az Alföldön sétálva nekem a Kárpátok az álom.
Lehetnék sárkányokat ölő hős lovag,
Sarkantyút csattogtató kalapos kobak,
A mesében a királyfi, ki nem ment meg senkit,
Mérgező alma árus, felszabadító jenki.

De nem vagyok egy sem, csak magam vagyok.
Egy képzelt világban, egy képzelt alak, lehet kicsit halott…

“Ki vagyok én?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. "Ki vagyok én? Avagy a létem örök rejtély!
    Néha boldog, néha szomorú, bennem minden elfér."

    Talán az írásaid olvasása után majd kiderül…Érezd jól magad..

  2. KedvesMárk!

    Szeretettel köszöntelek,
    Tetszéssel olvastam bemutatkozó versedet
    Valóságban mindig önmagunk vagyunk, de egy képzelt világban barkik lehetünk, csak élők nem.
    Gratulálok versedhez,
    Magdi

  3. Köszönöm szépen kedves szavaitokat!
    Pár évvel ezelött írtam ezt a verset, s most egy ideig biztos hogy a régebbi verseimet fogom feltöltögetni, mert sajnos pár hónapja nem írtam érdemlegeset, de remélem megint rátalálok a költői énemre. (kis spoiler: a következő versem amit feltöltök, erről a "költői én"-ről fog szólni) 🙂

  4. Kedves Márk!

    Bemutatkozásnak valóban szomorú volt, de mindannyian vagyunk ilyen, vagy ehhez hasonló hangulatban, amikor magunk keressük. Én is írtam – ráadásul épp ezzel a címmel – korábban egy verset.

    Szeretettel: Rita:]

  5. Szabadversed egy fajta bemutatkozás. A belső lényeg bemutatása. A fantáziádról, az elvágyódásról, az eseménytelen, unalmas és monoton hétköznapokról. Leginkább a magányról.
    Remélem elér itt nálunk a feltámadás. 🙂
    Légy üdvözölve, érezd jól magad köztünk! (f)

Szólj hozzá!