Sirató
Árván merengek,
ordító, elázott szememmel
a holnap rút magányába
sugarak nem derengnek…
végzetem, agyammal
zavarnám,
de begyökereztél,
mint sziklába a fák
zuhanok élet-alkonyán
távolságod kínzón
csap le rám…
Ti áldott, angyali csókok
ne hagyjatok
vak magányba,
ne fussatok!
Karomat kitárom,
futásotok csak bukásom,
mert téli fagy reccsen
a júliusi forróságban,
lázas testem vagdalja
jégszilánkra.
74.júl
Kedves Gugi!
Ez egy nagy ütés részedről! Mintha csalódtál volna a világban..
Igy beleestél a Siratók világába nagy csattanással!Nagyon szép!!
Köszönöm ,hogy olvashattam! Gratulálok…..Babu
🎶🎶🎶
Kedves Melinda!sosem gondoltam rá ,hogy valakit érdekel az intimszférám,de így már bátrabb vagyok!Minden nőt sajnálok,aki csak macsókkal találkozott,és nem az igaz érzelmű férfival!
Húú, ez megint ott van a szeren. Verseskötetet mikor adsz ki? Megvenném. Siratókat én is írtam, de egyik sem ilyen átütő, mint ez.
Csak gratulálni tudok és ámulni.
Üdv. Melinda(f)
köszönöm a figyelmet
Úgy.
negyven év hallgatás…Aztán gátszakadás?
Na vegyed csak elő a fiókból szépen a többit is! Nem foszthatsz meg minket a jó versektől!(f)
"mert téli fagy reccsen
a júliusi forróságban,
lázas testem vagdalja
jégszilánkra."
Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita:]