T. Tamás Ferenc: Lélekharang
Csak állok egyedül, némán
És meredten bámulok magam elé.
Valahol a távolban szól a lélekharang.
Egy új lelket kapott a mennyország.
Még látom magam előtt arcodat,
Hallom jól ismert hangodat,
Még érzem arcszeszed jellegzetes illatát
De Te már nem vagy itt velünk.
Megszülettél, éltél és küzdöttél,
A szívedet raktad ki az emberekért,
Most mégis megszakadt ez a szív
És a lélekharang csak érted szól.
Oly\’ sok mindent adtál
És oly\’ keveset kértél.
Hittél az emberek jóságában
Cserébe soha semmit sem kértél.
Itt a temető csendjében merengek
Sírod előtt állva, némán és megtörten.
Csordultig tele van a szívem veled.
A lélekharang csak üti monoton dalát.
A sírodnál állva én csak egyet kérek:
Bár ne mentél volna el közülünk,
Bár továbbra is itt lennél közöttünk.
És a lélekharang csendben lenne.