Hittel

Hittel

Minden óra s minden perc, sodor messze, távol el,
elmúlnak a nappalok, órák, napok, hónapok.
Lehullott már minden remény, szívem reszket ,fázik szegény,
hó és jégcsap dermeszti meg, sötét éjjel ragadta el.

Ez az este kemény, hideg, húsba maró zord és rideg,
érthetetlen mitől más, véget nem érő látomás.
Fogva tart és nem ereszt, magas fallal körbe vesz,
kisajátít magának, némán ölel karjával.

Erő kell és hatalom, szerelem és oltalom,
mely lelöki a láncokat s megtöri a hatalmat.
Meleg izzó fáklyaként kézen fog és elkísér,
türelme az égig ér, szíve lelke igaz fény.

Megérkezni döbbenet, hisz ismerős a környezet,
régen , egyszer valahol találkoztunk tudom jól.
Hitem mellyel nem láttam, erősített magával,
elkísért egy életen, míg nappallá vált éjjelem.

Szólj hozzá!