SELYMES SUTTOGÁSOK

SELYMES SUTTOGÁSOK

Selymes suttogások simogatják lelkem
Eltűnnek az árnyak a kis szobán, belül
Holdfény az ablakban reszket meglepetten
Ajkamra a vágy, mint égő láng feszül
Az egekbe emelő pillanat megroppant
Karod úgy ölel, mint völgyet zord hegyek
Miközben a szívünk egy ütemre dobban,
érzem, több nem kell, csak melletted legyek!
Te, csak az enyém, és én örökre a tiéd
Viszálykodás, csalás hozzánk el nem ér
Egymásnak minden kis bűnt megbocsájtunk,
a szerelemért, a mindent legyőző szeretetért.

Eger,2019. december 23. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“SELYMES SUTTOGÁSOK” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa
    elbűvölt a versed, több okból is. Nagyon tetszik a szerkezete: a változó szótagszám, amit a hangzók hosszúsága olyan remekül kiegyenlít. A rímelés, ami hol tisztán egybecsengő, máskor asszonánccá szelídül Az alliteráció, megszemélyesítés, hasonlat… Másrészt ott a megfogalmazás módja, ahogyan a valóságot álomszerűvé teszed, az intimitást kiteljesedéssé.
    (Rita, ahogyan általában, most is megtalálta a vers legfőbb lényegét.) Kívánom, hogy ez örökké megmaradjon Neked, az életedben.
    Én csak gratulálni tudok ahhoz, hogy mindezt ilyen szép költeménnyé formáltad. (f)

  2. "Egymásnak minden kis bűnt megbocsájtunk,
    a szerelemért, a mindent legyőző szeretetért."

    Szép és bölcs gondolatok.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!