Zarándok lélek

Zarándok lélek

Már lassú léptekkel rovom az életem útját.
Eszembe jutott,
szerettem volna mondani valamit,
mint akkor régen.
Én zarándok lelkedbe szerettem,
de tavasz helyett tél jött,
útitársra nem leltem.

Ha más ösvényre tévednék netán, az Úr bocsássa meg nékem!

“Zarándok lélek” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Szia Éva! 🙂

    Ismerem a lelkületed és verseid. Ez is mélyről szól, amolyan számvetés. Kicsit szomorkás, de szép.
    Boldog új évet kívánok neked erőben, egészségben! 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  2. Kedves Éva
    Tömörségében is olyan teljes, ugyanakkor annyira megtöretett ez a költemény, hogy szinte a valóságban érezni súlyosságát.
    Ha színekkel kellene láttatnom: parányi, halvány rózsapír, amit körülvesz, lefed az egyre mélyülő szürkeség.
    Léptek módjára egymást követő szavak imája, a Zarándokért, és rég kiérdemelt Önmagadért…
    Gratulálok művedhez. (f)

  3. "de tavasz helyett tél jött,
    útitársra nem leltem."

    Szomorú, szép versed tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!