Zarándok lélek
Már lassú léptekkel rovom az életem útját.
Eszembe jutott,
szerettem volna mondani valamit,
mint akkor régen.
Én zarándok lelkedbe szerettem,
de tavasz helyett tél jött,
útitársra nem leltem.
Ha más ösvényre tévednék netán, az Úr bocsássa meg nékem!
Drága Évi
Lassú léptekkel és biztonsággal járod a zarándok
lelked útját! Mélyerzésű soraidat szeretettel olvastam!
Ölellek Irén
Szia kankalin! Köszönöm látogatásod és felém irányuló figyelmed. Szeretettel. Éva
Köszönöm kedves pepa24 értő, érző szavaid és figyelmed felém! Szeretettel várlak mindig. Éva
Kedves Icu! Igyekszem Icu csak néha nem megy, kanyarok is vannak! Szeretettel. Éva
Kedves Rita! Köszönöm látogatásod. Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Suomorkásan szép versadhez szeretettel gratulálok,
Magdi
Szia Éva! 🙂
Ismerem a lelkületed és verseid. Ez is mélyről szól, amolyan számvetés. Kicsit szomorkás, de szép.
Boldog új évet kívánok neked erőben, egészségben! 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Éva
Tömörségében is olyan teljes, ugyanakkor annyira megtöretett ez a költemény, hogy szinte a valóságban érezni súlyosságát.
Ha színekkel kellene láttatnom: parányi, halvány rózsapír, amit körülvesz, lefed az egyre mélyülő szürkeség.
Léptek módjára egymást követő szavak imája, a Zarándokért, és rég kiérdemelt Önmagadért…
Gratulálok művedhez. (f)
Boldog új évet kívánok és maradj utadon Évikém!
Szeretettel
Ica
"de tavasz helyett tél jött,
útitársra nem leltem."
Szomorú, szép versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)