Átváltozásaim
Már a csillagszórók is rég elaludtak,
Rút sötétség költözött a fény helyébe,
Mégis szívemre örök pirkadat virradt,
Mert reményt kaptam emlékedért cserébe.
Labirintusomban kis gyertyafény izzik,
Halvány a lángja ugyan, de ereje van,
Felsejlik emléked, mely új utakra hív,
Örök erő, mely szép álomszárnyakat ad.
Repülök általad hegyen és völgyön át,
A képzelet száz színben láttat már mindent,
Szívem ütemére zakatol a világ,
Szabadon szárnyalok a szivárvány felett.
Lebegni olyan könnyű, lélekemelő,
Majd csend. Nincs más, csak a bénító, néma csend.
Mégis úgy érzem, hogy minden túlélhető,
A mocsárból felkelni mégis nehézkes.
De megtanulhatunk földet érni puhán,
Szaladhatunk szárnyak nélkül a porban is,
Egy kéz a vállamra esik kicsit sután,
Majd anyám kedvesen szemeimbe tekint.
Kedves Kitti, (l)
Igazi öröm volt olvasni kedves hozzászólásodat! Nagyon örülök neked, köszönöm! :]
Szeretettel,
Elizabet (f)
Kedves Hajnalka, (l)
Köszönöm azt a sok szépet és jót, melyet tőled kaptam a versemért! :] Örülök, ha reményt, vigaszt tudok nyújtani!
Szeretettel,
Elizabet (f)
Nagyon szép gondolatfüzér a vers, lélekemelő hatása van.(f)
Kedves Elizabet
fájdalmas veszteség-vers ez, közben mégis felemelő. Bár jutna a reményből minél több erő Neked, és mindenkinek, akinek kell! Köszönet ezekért s sorokért, nemcsak azért, mert ilyen szép formába öntötted, hanem mert másoknak is reményt, erőt adhatsz vele. (f)
Kedves Magdi, (l)
Hálás szívvel köszönöm, hogy olvastad a versemet! A vers méltatását külön nagyon köszönöm, nagyon jólesik! :]
Boldog új évet kívánok neked!
Szeretettel,
Elizabet (f)
Kedves Elizabet!
" A mocsárból telkelni mindig nehézkes"
Nehéz felkelni, de mindig akarni kell.
Nagyon szép a versed, sok szeretettel gratulálok.
Magdi