Felhőt karcolók

Megosztás Nyomtatás 527 megtekintés 17 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Felhőt karcolók

A billegő torony biz túl magasra dől,
ha a friss hajszálgyökerek gyengén tartják,
s vele dőlnek öreg idő fölkent fái,
a múlt: borrá beérett gyümölcsük mámor,
és kötetnyi árnyékuk önzetlen adják.

Nemzetek fája emlékredőin ered,
sajátos ízüket szívemmel kóstolom,
nem csekély e színpompa ez organikus,
lüktető világban, s tán így megmaradni,
hű lélekkel, magos cél lehet, gondolom.

És, ha urasra teremtett lényét, e tét
dolgaitól messze kószálni nem ereszt,
a maradék is beteljesül, él, halad,
mint múltból jövőbe áthajló, jó kapocs,
és szárnyait elbírja az igyekezet.

S ha így tesz, karöltve tudás, kéz s a lélek,
érzi majd önmaga, jós nélkül is látva,
ez Istennel egyező, közös akarat,
mert, ami még nincs, neki már az is megvan,
s a ma, bár rend szerint omlik, nem hiába.

Még lélegzünk, működik hát az alkotás,
nem hajlong opportunista ítész előtt,
nem öncél, s az értéshez eszközzé növeszt:
művet, embergyönyört és viselt szenvedést,
és a mindennapi kenyérbe gyúrt erőt.

S talán ekként formázzuk, mégiscsak szépre,
csapongva, félve, külszínre fejtve, lépve,
jogos igényünknek változó színterét.

2019 Szent András hava

“Felhőt karcolók” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Hálás vagyok a látogatásért kedves Kitti(f)
    Köszönöm:)Éva

  2. Köszönöm az elismerést kedves Gusztáv!:)
    Üdvözlettel:Éva

  4. Drága Margitkám!
    Mint az a bizonyos "borravaló", úgy maradok le mindig, hol innen, hol máshonnan, de most nagy örömmel olvastam szavaid!:)
    Ölellek szeretettel: Éva

  5. [color=#3300ff]
    Drága Évikém!
    Valóban nem egy olvasásra való vers,de csak gratulálni tudok ehhez a mesterműhöz!
    "S ha így tesz, karöltve tudás, kéz s a lélek,
    érzi majd önmaga, jós nélkül is látva,
    ez Istennel egyező, közös akarat,
    mert, ami még nincs, neki már az is megvan,
    s a ma, bár rend szerint omlik, nem hiába."
    Szeretettel!
    Margit(l)
    [/color]

  6. Kedves Magdi!
    Örömmel láttalak versemnél!(f)
    Szeretettel: Éva

  8. Kedves Mária, szeretettel, és örömmel láttalak:)(f)
    Éva

  9. Kedves Rita, nagy szeretettel köszönöm, hogy itt jártál, olvastad, értékelted versem!:)(f)
    Éva

  10. "Még lélegzünk, működik hát az alkotás,
    nem hajlong opportunista ítész előtt,
    nem öncél, s az értéshez eszközzé növeszt:
    művet, embergyönyört és viselt szenvedést,
    és a mindennapi kenyérbe gyúrt erőt."- többször is elolvastam, gratulálok: Maria

  11. Köszönöm kedves Kitti, hogy itt jártál, és hogy jó érzékkel rátaláltál a leglényegesebb részre:)
    Szeretettel láttalak: Éva

  12. Kedves Hajnalka!
    Köszönöm ezt a tartalmas értékelést, értelmezést, jó, amikor ilyen mélységekig megérkezik az olvasó egy versben, és azt le is írja, megosztja az íróval, mert hát ez a igazi cél, az értés, egyetértés, néha vita, de a mozgolódás a gondolatok sokaságában is kinek, kinek eszköz, jó erre, vagy arra:)…
    Örömmel láttalak: Éva

  13. Kedves Ica!
    Igaz, igaz, nem könnyed dallam, de örülök, hogy olvastad, értékelted!:)
    Szeretettel láttalak: Éva(f)

  14. Az előttem szólókat tudnám csak megismételni. Nem könnyű, de annál inkább elgondolkodható írással örvendeztettél meg bennünket.
    "S talán ekként formázzuk, mégiscsak szépre,
    csapongva, félve, külszínre fejtve, lépve,
    jogos igényünknek változó színterét."

    Szeretettel: Rita(f)

  15. "S ha így tesz, karöltve tudás, kéz s a lélek,
    érzi majd önmaga, jós nélkül is látva,
    ez Istennel egyező, közös akarat,
    mert, ami még nincs, neki már az is megvan,
    s a ma, bár rend szerint omlik, nem hiába."

    Gratulálok!(f)

  16. Kedves Éva
    Icának igaza van abban, hogy ez a mű "nem egy könnyű írás". Valóban fajsúlyos, mélyen elgondolkodtató, szinte szilánkokból, rögökből, szómorzsalékokból gyúrja össze a mátrixot, ad formát az alaktalannak, és a "torony" összeomlása(i) után is újra és tovább építkezik. Nagyon tiszta igazság az, hogy az alkotásban még a mű is csak eszköz (lehetőség, erő, stb.), valami több, teljesebb megértésére és megélésére. Gratulálok ehhez a költeményhez, amit nemcsak szükséges, de érdemes is többször elolvasni. (f)

Szólj hozzá!