Összes megtekintés: 26
BIZTATÓ
Álmok szőtte képzelet
megbújik a vágyban
Megfognám, de nem lehet,
csak haldoklik magában
A nap fénye sem csalja ki
védett rejtekéből
Olyan, mint a szivárvány,
mi eltűnik az égről
Ajkam rég nevetett már,
könny-fátyolos szemem
A kínzó múlt velem jár,
így nagyon nehéz nekem.
Letépném a bilincset
feszülő testemről
Kiűzném a rémeket
megtört életemből.
És ha újra rám talál
a biztató reménység
Elmúlik a fájdalom,
és felderül a kék ég.
Eger,2020. szeptember 10. F.R.Vadvirág
Drága Éva, és Rita köszönöm a figyelmeteket. Ölelés. Rózsa
Szép versed tetszéssel olvastam!
Dallamos, kedves, szép versed tetszéssel olvastam. Derüljön fel az a kék ég!
Szeretettel: Rita(f)