BIZTATÓ

BIZTATÓ

Álmok szőtte képzelet
megbújik a vágyban
Megfognám, de nem lehet,
csak haldoklik magában
A nap fénye sem csalja ki
védett rejtekéből
Olyan, mint a szivárvány,
mi eltűnik az égről
Ajkam rég nevetett már,
könny-fátyolos szemem
A kínzó múlt velem jár,
így nagyon nehéz nekem.
Letépném a bilincset
feszülő testemről
Kiűzném a rémeket
megtört életemből.
És ha újra rám talál
a biztató reménység
Elmúlik a fájdalom,
és felderül a kék ég.

Eger,2020. szeptember 10. F.R.Vadvirág

“BIZTATÓ” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!