Drága Anyaföld

Drága Anyaföld

Úgy libbenek tovább,
mint valami barna lehulló levél.
És csak sodor a szellő,
valahova, vagy épp pont oda,
ahol letesz.
Nem gondolok, csak hagyom,
hogy vigyen egy pontba.
Ott hagy a porban, csendben maradok.
Csak fekszem, csak száradok,
és mégis érzem, pont jó.
Hát maradok, ölelj, csókolj Drága Anyaföld.
Hadd hunyjam le itt a szemem,
Álljak talpra, és mint a csárdást,
könnyedén végezhessem dolgom.
Voltam, vagyok, s hogy mit hoz a holnap?
Drága Anyaföld, csak hadd dolgozzak…

2020.06.22.

Szólj hozzá!