Őszülő

Őszülő

A nyár már sokadszorra festi hajam
tetszik neki az ősz, kicsit elidőz
színeket kever bele kis csíntalan,
hogy így is szép legyek, ő mindig meggyőz.
Egyre lassuló táncot jár a léptem
hulló falevél pörög csak a széllel,
s még színemet ősz fehérre cserélem
dacol százszorszép is, múló idővel.
Fénykoszorú melyet fon belé a nap
egyre haloványabb, egyre sápatag
hűvös szél lenge ruhámba belé kap
természet faunája már bágyatag.
Lombkoronától válik a sok levél
szívem minden évben új tavaszt remél,
ahogy a táj téli álmát alussza
halkan zsong bennem, életem himnusza.

“Őszülő” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Aranyos Margó! Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel mindig. Éva

  2. Drága Évike!
    “szívem minden évben új tavaszt remél,
    ahogy a táj téli álmát alussza
    halkan zsong bennem, életem himnusza.”
    Csodás soraid élmény volt olvasni!
    Szeretettel!
    Margit❣️

  3. Köszönöm Évi látogatásod. Szeretettel mindig.. Éva

  4. Köszönöm Feri! – megtisztelő látogatásod! Szeretettel mindig. Éva

  5. Érdekes, különlegességet írtál és tetszik. Igen jó volt a lendületes soraidat olvasnom!
    Jó élményt adtál és még el is kell gondolkoznom…
    Gratula!
    Üdv/Feri

  6. Kedves Marika, Rózsa és Gugi! Köszönöm a látogatást és a kedves hozzászólásokat! Szeretettel mindig. Éva

  7. Kedves Éva! Olyan szépen megfogalmaztad a kor múlásának
    elfogadását,hogy szebben nem is lehet!
    Szeretettel:Gugi

  8. Drága Éva! Szépséges versednél szeretettel időztem.
    "halkan zsong bennem, életem himnusza." (l)(f)(l)
    M.

  9. Köszönöm Rita, Évi és Gyula a megtisztelő látogatást. Szeretettel várlak mindig. Éva

  10. Kedves Éva! Gratulálok szép versedhez! Szeretettel: Éva

  11. "Lombkoronától válik a sok levél
    szívem minden évben új tavaszt remél,"

    Szeretettel olvastam szép versed és igen, a reményt nem adhatjuk fel: Rita(f)

Szólj hozzá!