Békés eltávozásom

Békés eltávozásom

bennem el nem használódik
ahogy bennem el nem vásik
ahogy bennem nem is fakul
ahogy bennem el sem kopik
az akarat kiküzdeni
igazam az elmúlásig
hogy ha százszor is elbukva
eljussak megjobbulásomig

még ha végighallgatni nem
is akarták amit mondtam
én ki embernek maradni
el valahogy nem feledtem
én aki a parancsoktól
életemben nem ujjongtam
én aki a húsos-fazék
körül sosem ténferegtem

össze nem szedve a nekem
dobott morzsát a szétszórtat
követelve szemért szemet
követelve fogért fogat
én akit a sors meg nem tör
el nem söpör és kussoltat
szent küldetésként magamban
lelve meg az utódomat

nem szomjúhozva nem is vágyva
megtörve én utánatok
én akit már meg nem kötnek
közöttetek a korlátok
hiába is kapnak szárnyra
most az újabb utálatok
takargatva szemetetek
és őrizve a portátok

magam hadd ne feszítessem
meg és fel hadd ne áldozzam
pont értetek kiknek minden
ítélete hazug és jogtalan
akiket le hadd ne köpjek
kiket hadd ne csodálkozzam
kikre hadd ne pazaroljam
az undorom és zokszavam

magam előttetek hadd ne
kelljen feltárnom és nyitnom
én aki a sikeremet
le veletek nem aratom
versbe öntve fanyalgásom
minden átkom minden szitkom
aztán sorban mindegyiket
magamnak fohásszá avatom

én aki az irányt sokszor
és sokképpen elvétettem
veletek is kik magatoknál
messzebbre már nem is láttok
nem is tudva hogy én magam
közöttetek mért égettem
közöttetek akik féltek
megütni már a bokátok

ti akikben semmi jellem
nincs semmi méltó és derék
ti akiket a nyakamba
nem is tudom miért varrtak
szégyellve ha nektek én még
jó lennék és ha tetszenék
ha jelentéktelenné most
nem válnának az aggodalmak

magam én koloncokat más
kedvéért dehogy hordok
hogy talpnyalónak engem is
úgy törjetek nyeregbe
ti akik rám új láncokat
nem adtok és lakatoltok
tőlem idegeskedve és
miattam szűkölve és nyekeregve

a szívemre nem rakódnak
ótvarok tályogok gennyek
megmaradva én magamnak
arám nem lesz a hideg semmi
visszatéríttetve magam
közöttetek hitetlennek
közöttetek kikre vissza
nincs is gyomrom emlékezni

Móritz Mátyás
2020. Július 12. Vasárnap
Budapest, Csepel

“Békés eltávozásom” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. magam előttetek hadd ne
    kelljen feltárnom és nyitnom
    én aki a sikeremet
    le veletek nem aratom
    versbe öntve fanyalgásom
    minden átkom minden szitkom
    aztán sorban mindegyiket
    magamnak fohásszá avatom,,,,,,

    Tetszenek soraid.gratulálok.

  2. "ti akikben semmi jellem
    nincs semmi méltó és derék
    ti akiket a nyakamba
    nem is tudom miért varrtak"

    Komoly a mondanivalója, jó vers.

    Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!