Ma még titok

Megosztás Nyomtatás 182 megtekintés 5 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Ma még titok

Úszik a szürke füst a ködben,
rendetlen ütemben zajong
még a város, küzd egy kicsit.
Amíg pislákol az utcai lámpa
árnyékba csendesül az utca.
Tehetetlen a feketében az éj.
Görbe faágon susog egy levél.
Csendet szeretne hallani már
a lágyan imbolygó sötétség.
Kérdőjelként várakozik a szél,
hogy csend legyen,csak szándék.
Holnap majd mit akar, ma titok:
átfúj-e rajtunk tán csendesen,
vagy égzengést csinál, vihart arat?

“Ma még titok” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. "Holnap majd mit akar, ma titok:
    átfúj-e rajtunk tán csendesen,
    vagy égzengést csinál, vihart arat?" Nagyon kifejezőn írsz.
    Szeretettel időztem.
    M.(l)(f)

  3. "Tehetetlen a feketében az éj.
    Görbe faágon susog egy levél."

    Hangulatos, lágy, szép vers.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. "Holnap majd mit akar, ma titok:"

    Várakozással teli, feszült vers. Nagyon jó! Éva

  5. "árnyékba csendesül az utca.
    Tehetetlen a feketében az éj."

    Micsoda remek kép ez! (f)

Szólj hozzá!