Vers a Hollónak

Vers a Hollónak

Mint megtépázott szürke holló,
Úgy ül az ágon a borongó.

Szürke felleg tengerében
Elvesztettem én az énem.

Ki vagyok én? Újra kérdem.
Ki vagyok, s hol van ki éli éltem?
Ki éli éltem, ha én nem éltem?

Élek tehát,
Hogy legyen, ki elmond értem egy imát.

Ha szürke holló tovaszállna,
S te emlékszel egy örök nyárra.

“Vers a Hollónak” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. "Élek tehát,
    Hogy legyen, ki elmond értem egy imát."

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!