Amikor látod…
Amikor látod elesett társadat,
botorkál, húzza tagjait, sántít,
vajon a sajnálaton kívül mi jut
még eszedbe, talán a szánalom?
Pedig egykor velünk lépkedett,
délceg volt és futott, bírta erővel,
boldogan tervezte életét, jövőjét,
míg a kegyetlen sors közbe nem lépett.
Megváltozott a lendülete, ereje,
de benne él a vágy a szeretetre,
szerelemre, biztonságra, jövőre,
milyen messze kerültek ezek tőle?
Nem csak a fájdalmak lettek akadályok,
mások szemlélete, ítélete, büszkesége,
a kevély elfordulások és a fintorok is
megalázók, mindennapok keserítői.
Ők is mondják a Mi Atyánkat,
érzéseikkel vívódnak, szenvednek,
mégis emberibb világot terveznek,
a jóság benn lakhat a lelkükben.
Minden csak idő kérdése számunkra,
ma te vagy délceg, holnap elbukol,
ha nem tudod elfogadni mások másságát,
hogy fogod elviselni életed válságát?
Kedves Kata!
Köszönöm figyelmedet, gondolataidat! Akkor a közösen ismert élethelyzeteket megélve, a külső szemlélő lehetőségei is ott van körülöttük. Bizony vélem az érzékenységük nem alaptalan.
Szertettel: Laci (f)
Kedves Laci!
Mennyire igaz, amit leírtál! Vigyázni, figyelni kell ezekre az embertársainkra. Ők sokkal érzékenyebbek a kimondott szóra, az arc mimikájára, mint az egészséges emberek. Jó pár évig idős otthonban dolgoztam, tudom, tapasztaltam érzékenységüket, és ez igaz a fiatal, nem egészséges társainkra is.
Versedhez gratulálok:)Kata
Kedves Rita!
Ha közömbös, valaki a mások szenvedése,mássága miatt, Önmagát se fogja elviselni, rendkívüli élethelyzetben.
(f)
Kitti(f)
Köszönöm figyelmedet!
Laci
"hogy fogod elviselni életed válságát?"
Jó kérdés.
Szeretettel: Rita:]
"Minden csak idő kérdése számunkra,
ma te vagy délceg, holnap elbukol,
ha nem tudod elfogadni mások másságát,
hogy fogod elviselni életed válságát?"
(f)