Szélcsend

Szélcsend

cseng-bong a csend eltévedt
hangok helyett a fülembe
szakadatlan csengőt ültetett az ég
mint valami ősi visszhang
zsong-bong az agyam peremén

az illatok is világgá mentek
maradt egy jácintnyi villanás
az orgona nyoma csupán egy régi kép
tavaszi szellő semmi más

helyükbe néha indaként
fantomszag kúszik
az agyamon átható nehéz fenyőillat ül
két fülem közt hasztalan
süket szél fütyül

“Szélcsend” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti,
    nagyon érdekes, amit írsz:

    "Még csak meg sem tudnám magyarázni."
    Mások is megjegyezték, hogy nehezen szabadulnak ettől a szövegtől.
    Az irodalmi szerkesztők, akik eddig olvasták, nem szeretik. Elég féktelen szöveg, én sem tudok mit kezdeni vele, így hát nem írom át, most már így marad.
    😀

  2. "hangok helyett a fülembe
    szakadatlan csengőt ültetett az ég"

    Valahogy megfogott a versed és nem ereszt. Még csak meg sem tudnám magyarázni. Itt van velem. (f)

Szólj hozzá!