Nem tegnap volt
Nem tegnap volt
Ölembe vettem.
A napfény aranylott
Szőke haján.
Nem tegnap volt,
Fájt a szíve,
S én gyengéden
Magamhoz szorítám.
Nem tegnap volt,
Totyogó lába
Megbotlott a kavicson,
S én karomban ringatám.
Nem tegnap volt,
Kínzó betegség
Makacs karja
Erősen ölelte át.
Nem tegnap volt,
Testét hűsítettem,
Tovaszökjön
Kínosan gyötrő láz.
Most már saját
Ösvényén rohan.
Most már nélkülem
Jár életének útján.
Most már nekem,
És neki is, külön
Kell elsírnunk
Lelkünk fájdalmát.
Kedves Marika!
Igen, valóban az utolsó vsz a leglényegesebb!
Köszönöm kedves hozzászólásodat!
Marika(f)
Kedves Marika! Csodálatos emlékező vers.
Az utolsó vsz-nál hosszan elidőztem.
Nagyon kifejező,
Szeretettel olvastam:
Mári(f)
Kedves Babu!
Köszönöm kedves soraidat! BÚÉK!
Szeretettel: Marika(l)
Szia BoldogCsisz!(l)
Boldogok vagyunk addig amíg meg karjainkban tarthatjuk őket. Nagyon szép soraidat szeretettel olvastam!
Gratulálok….Babu(f)
Kedves Kitti!
Nagyon pontosan leírtad hozzászólásodban, hogy mit is takar e néhány soros versike. Hiányoznak a kiröppenő gyerekek!
Üdv: Marika
Kedves Ica!
Köszönöm kedves hozzászólásodat! Én is kívánok békés, boldog új esztendőt!
Sok szeretettel: Marika
Jó volt amíg velünk voltak. Pedig nem volt soha könnyű, mindig "talpon lenni", figyelni, napra késznek tűnni, óvni, segíteni, valósággal együtt lenni vele.
Végül is nem magunknak szültük, mégis nagyon tudnak hiányozni…azok a percek és szép pillanatok.
Szeretettel olvastam visszaemlékezésedet.
BUÉK!
Ica
Kedves Melinda!
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásodat! Igen, sokszor visszaemlékszünk arra, amikor a gyerekek még kicsik voltak.
Szeretettel: Marika(f)
Kedves Marika!
Jó néha visszaemlékezni az elmúlt évekre, ha még olykor nehezek is voltak. Szeretet árad a soraidból. Jó volt olvasni versedet.
Szeretettel: Melinda (f)
Kedves Rita!
Köszönöm elismerő szavaidat!
Szeretettel: Marika(f)
"Most már nekem,
És neki is, külön
Kell elsírnunk
Lelkünk fájdalmát."
Nagyon szép volt.
Szeretettel: Rita(f)