Lelked kosara
Mindig gyűjtenéd ajándékait az életnek,
talán igazolás lenne a sok dicséret létednek?
Neked ennél több kell ömlesztve, igaz szeretet,
sopánkodsz, lelked kosara kiürült, szenveded.
Ó adjatok, adjatok, hisz már élni sincs kedvem,
hogy élhetek örömök, remények nélkül, csendben?
Zokogásod messze hallik, a sajnálat rád telepszik,
reménytelenséged arcodra ül, kedvedért nem verekszik.
Jutna eszedbe, annak jutalom élete, akit a szolgálat vezet,
önmagad kétségeit cseréljed mások örömére, add kezed,
lásd meg oly sokak félelmét, feléd nyújtott reményét,
keresd a megoldó perceket, melyek egymáshoz vezetnek.
A segítő szándékod kinyitja szíved sötét palettáit,
a szeretet fénye özönlik feléd, a boldog felismerés,
neked nem kell már kosaradba gyűjteni, elhalmoznak téged,
hozzád vezetnek útjai a hálálkodó lelkeknek, csak azt kell tenned,
osszad a remény s a szeretet fényét, már elfogadod ennek tényét.
Kedves Róza!
Köszönöm,hogy kedvességeddel, véleményeddel meglátogattad soraimat. A fészen közlöm ezeket, s bizony elszoktam, hogy itt rám, ránk is figyelnek.
Szeretettel:Laci(f)
Kedves Laci!
Tartalmas, magvas mondanivalót tartalmazó versedhez szeretettel gratulálok! (f)
Jártó Róza
Kedves Rita!
Köszönöm kedves figyelmedet. Valójában hasonló gondolatok vannak, lehetnek bennünk. A tennünk kell bátorítást meggyőződéssel osztjuk meg, hiszen a közömbösség nagy akadály sok minden irányában.
Szeretettel:Laci(f)
Kedves Laci!
Érdekes módon én is épp mostanság írtam egy olyan verset, ami arról szól, hogy nekünk is tennünk kell. Megértéssel és átéléssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Maria!
Köszönöm figyelmedet, gondolatodat!
Szeretettel:Laci:)
"Mindig gyűjtenéd ajándékait az életnek,
talán igazolás lenne a sok dicséret létednek?
Neked ennél több kell ömlesztve, igaz szeretet,
sopánkodsz, lelked kosara kiürült, szenveded.
Ó adjatok, adjatok, hisz már élni sincs kedvem,
hogy élhetek örömök, remények nélkül, csendben?
Zokogásod messze hallik, a sajnálat rád telepszik,"-
bizonyára van ilyen s ehhez hasonló…s nem csak női …az ily s hasonló sóhaj….tetszik a versed: Maria
A jószándékod egyértelmű Laci! :]
Kedves Kitti!
Kór-kőr kép, senki nincs célozva, oly sokak érintettek,ha szólnak, ha nem. Sokan keresik a megoldásokat, csak reménykednek, pedig ők maguk a megoldások önmagukért. Gondolatébresztőnek szántam írásomat. Több írásomban, üzenetemben hangsúlyozom-tapasztalataim alapján az itt is írt javaslatom a járható biztos út. Érdemes másként élni, cselekedni.
Köszönöm figyelmedet, véleményedet s visszaadtad reményemet utolsó soroddal.
Csodálatos napot és kedvet kívánok!
Laci (f)
Kedves Laci! Biztosan van konkrét személy, akire gondoltál versed írásakor, de hát versed eleje tőlem olyan nagyon idegen, hogy a végét sem tudom e miatt értelmezni. Valaki, aki el van keseredve, vagy nárcisztikus alkat, talán annak szól. Viszont ők nem fogják a lelkükre venni.
Értem egyébként a versed. 🙂