Téli zsoltár

Téli zsoltár

Jégvirágot fest a fénybe
a morcos télidő.
Súg hűs titkot a kéménybe
rejtező, szédítő
csodákkal telt büszke fény,
örömre váró új remény.
Arany szárnyak légörvénye
simul gazdagra, szegényre,
embert Istennel békítő.

Rég időknek illatában
fürdőzik a jövő.
Karácsonyi fenyőfában
a múltból felnövő
meghitt koraesti fények
igaz szívek mélyén égnek.
Gyermekkorba visszajártam,
békés otthont megtaláltam:
Te voltál a szembejövő!

“Téli zsoltár” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. "Gyermekkorba visszajártam,
    békés otthont megtaláltam:"

    Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Csak sejtettem, hogy a te versedről van szó Zina, de a konkrét címe nem jutott eszembe és nem is akartam megnézni addig, amíg nem derül ki. Csupán emlékeztetett a versedre, ezért sem voltam benne biztos.

  3. Kedves János!

    Én azon lepődtem volna meg, ha más is kitalálja! :))) A tippem: B. Mihály Csilla (Zina): Nyári zsoltár. Bár a ritmus nem egyezik (egyik jambikus), de a cím hasonló, és a rímképlet azonos.

  4. Kedves Holnaposok!

    Aki elsőnek kitalálja, hogy a "holnapos" szerzők közül kinek és melyik verse inspirált ennek a versnek a megírására, az kap tőlem egyet a legújabb gyermekvers kötetemből.

    Baráti üdvözlettel: János

Szólj hozzá!