Hófelhők

Megosztás Nyomtatás 165 megtekintés 10 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Hófelhők

Talpam alatt roppanó hó
Hólepel, puha takaró
Ezüsthajú fehérséggel,
Jégvirággal festette be
Ablakomat, tél bilincse.

Zimankósra fordult télben
Hófelhők csak gyülekeznek
Vadak futva menekülnek,
Riadtan keres cserjésben
Menedéket csillagfénnyel.

Zúzmara száraz ág dísze,
Dér a tájat kicsipkézte
Nap sugara hébe-hóba
Kandikálva bukkan elő,
Benne csillan örök idő.

Alvó a táj, szendergő a lét
Kandallóban tüzek lobognak
Megéled télnek dermedtségét
Úgy várod illatát tavasznak
Természet újjá ébredését.

“Hófelhők” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Magdika, Rózsa, Kitti, Margitka és Icu! Köszönöm a figyelmetek és a kedves szavakat. Szeretettel várlak. Éva

  2. Drága Évike!
    Nagyon szépre írtad ezt a téli képet. Eshetne mát egy kicsike hó…sokat várat magára…
    Szeretettel gratulálok
    Ica

  4. Nekem nincsenek ilyen vágyképeim a télről, mindig csodálom a másokét. Csupán versed utolsó versszakával tudtam azonosulni, de látom közben, hogy a többi is nagyon szép. (f)

  5. Kedves Éva!

    Nagyon szép téli vers, gratulálok!

    Szeretettel: Rózsa(f)

  7. Kedves Rita! Még emlékszem milyen nagy havazások voltak régen. Szép volt élvezhető. Most már annyira nem kívánom, de jó emlékezni valóban. Szeretettel. Éva

  8. Klárika! – csak álmodozok a hótakaróról én is. Szeretettel. Éva

  9. "Alvó a táj, szendergő a lét
    Kandallóban tüzek lobognak
    Megéled télnek dermedtségét
    Úgy várod illatát tavasznak
    Természet újjá ébredését."

    Kedves Éva!

    Igen, így volt valamikor. Most december elsején esett a hó, ma pedig január 10-e van és azóta se hullott az égből egy hópehelyke se. A versed viszont visszatükrözte a régi idők teleit.

    Szeretettel: Rita(f)

  10. Kedves Éva! Eszembe juttattad, mikor gyönyörűséges fehérek voltak még a telek,nagyon szép kepékben mutattad meg, láttam magam előtt, köszönöm az élményt. Gratulálok szeretettel: Klári(f)

Szólj hozzá!