Búcsú kedvesemtől.

Búcsú kedvesemtől.

Fájdalom mely lelkemet,
most elragadta teljesen.
Minden fakó s színtelen
maró érzés, gyötrelem.

Szívem hozzád kiált,
téged hív szüntelen.
Reménykedik minden percben
tán megérzi a jöttödet.

Néma csendbe, mely most válasz,
lelkem sírva elmerül.
Csak néhány szót vár vagy tán hangod
mely biztatná, hogy nincs egyedül!

De hát szavad is már kevés,
elnyelte a végtelen.
Reményt adó két kezedet
szorítom még szüntelen.

Melléd vágyom bárhol is vagy
helyem most már végleges.
Minden álmom, melyben játszol
tovább él a lényemben.

Szólj hozzá!