HONVÁGY
Sok cifra országban
több vár csipkés tornyát láttam,
erkélyükről nézve
mindíg haza vágytam.
Nem büvölt el engem soha,
kinti gazdagságok sora,
az otthoni torony
képe elém szaladt,
hallottam rajta éjjel
suhogni a madarat,
alatta szelíden hömpölygött
a locsogó Séd patak.
A vén Uhu madár
EMLékeim ÉbrESZTI,
hangja füleim sebzi,
rikoltozva zengi,
gyere haza Vendi,
nem szabad feledni,
emléked visszajár,
várnak a löszbabák,
siess haza Vendi.
Búg a vadgalamb is,
ki fészkére száll,
magas fa tetején
hü párjára vár,
elragadta a halálmadár.
Végleg elhagyta az esély,
megölték szegénykét,
oda a reménység,
megölték szegénykét.
Felborul a rend,
ha nem vagy itthon,
mindent elfedhet
az önmarcangoló,
káoszba torkoló,
kétségbe esett csend,
s az ősi honszereteted.
2019. SZEPTEMBER 25.