Anyátlanul

Anyátlanul

Szemed udvarában
bánatod könnye
némán pereg.

Emléked tükrében
Édesanyád arcának
mosolyát látod.

Tested margóján
Tőle kapott
anyajegyed őrzöd.

Fájdalmad fekhelyén
magányod megágyaz
anyátlanul fekszel.

Lelked üres
fiókjában keresed
ölelése melegét.

Ajkad satujába
ragadt érzelmed
szótlanságod bilincse.

Szíved nincstelen
koldusként kéreget
gyászod rabságában.

Budapest, 2020. január 6.

“Anyátlanul” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. "Szíved nincstelen
    koldusként kéreget
    gyászod rabságában."

    Fájdalmas, szép gondolatok.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Kedves Éva!

    Köszönöm kedves szavaid, örülök, hogy nálam jártál. Megtisztelő számomra. Szeretettel: Tibor

  3. Kedves Tibor! Nagyon szép versed mély érzéseket bontogat méltó sorokban. Gratulálok. Éva(l)

  4. Köszönöm szépen a dicséretet, Kitti! Örülök, hogy véleményt cseréltünk.

    Üdvözlettel: Tibor

  5. Kedves Babu!

    Ez tulajdonképpen nem haiku. Örülök, hogy azért elnyerte tetszésed. Köszönöm szépen, hogy írtál, kedves vagy! Imádom a haikut! Legyen csodás napod!

    Szeretettel: Tibor

  6. Kedves Tibor!
    Mivel nem vagyok haiku kedvelő így őszintén bevallom ,nem tudom felmérni a haikuk jó vagy rossz minőségét .
    Gondolom megbocsátsz de elolvastam és gratulálok szeretettel ,pláné hogy halott emlékére írtad.:(
    A haiku különös “fura bogár” az európai verskedvelők számára.
    Szeretettel…Babu:)

  7. Látom, Tibor, és szépen műveled, még nekem is tetszik így haibunban. Persze csak így, a témát több haikuban kibontva. A haiku nekem túl tömény, és szerintem nem a mi nyelvünkre van kitalálva. De hát ez egyéni vélemény. 🙂

  8. Kedves Kitti!

    Ezt gyászversnek szántam, egy barátom anyja távozott az élők sorából. Örülök, hogy tetszett. Én imádom a haikut. 🙂

  9. Ritkán olvasok haikut, mert nem szeretem. Ez itt egy remek haibun.
    (f)

Szólj hozzá!