Már nem kellenek hősök!
Márványból metszett merész arcok,
Álomtalan álnok, álcázott álarcok,
Rém-vörös, rongyban rángó kudarcok.
Nem kellenek már újabb hősök!
Emberfeletti óriások, beton-erődök.
Meg nem értett, el nem érhető győzők.
Kell a művész, aki szépeket alkot,
Ember kell, aki lerakja az aszfaltot,
Legény kell, aki hozza a virágot,
Leány kell, aki élvezi a szerenádot.
Egy férfi kell, aki neveli a családot.
Nem kellenek már újabb hősök!
Emberfeletti óriások, beton-erődök.
Kellemes élet kell, nem szuperhősök!
Hamis virág, hamis arc, hamis érzelem,
Őrülettől vezérelve örökké reménytelen,
Sok kudarc, sok harc, oly’ szükségtelen!
Örökké kell az emberi ész és értelem.
Küzdeni, akarni és jót tenni, szüntelen!
Már nem kellenek hősök!
Dehogynem kellenének hősök! Pont azért kellenek, mert minden álságos és csak a hősök tudnának ezen változtatni, akik ki mernek állni az álságok ellen, előrelépni és akarni, tenni, vinni bírnák ezt a hatalmas hazug világot a tisztaság felé. Mint, te is…