Csak azoknak üzenek
Bocsátsatok meg régi betűvetők,
gondolatom sincs titeket utánozni.
Reményem, de igényem sincs lírázni,
elragadott a vágy sorokba üzenni.
Gyönyörűségben Istent, hazát áldani,
szerelmet, kalandot víg kedéllyel írni,
erre nem nyílik bennem a gondolat,
vagyok a földhözragadt ember öreg fia.
Szárnyalni nincs bátorságom, bevallom,
az élet hozzám sodort sok szomorúságot,
s megvetettem lábam a remény világában,
vigaszod lehetek, sőt bátorítód mostanában.
Csak azért üzenek, mert félsz bízni, hinni,
reménytelenül, kétségben tudsz sírni.
Milyen jövőt keresel, szánsz magadnak,
ahol a bizalom, szeretet messze tájakon van.
Csak azért üzenek, mert vagyok, vagyunk,
kik reményeinkbe már régen belehaltunk.
Égtek csontjaink, zokogott szánk, féltünk,
ifjan csoszogtunk, még nyomorultabbak lettünk,
a világ mocskos szájú bélyege, vigyora által
Istenhez vezetett utunk a szeretet szavára.
Testvérem a gondban, fájdalomban,
nem maradhatsz félelmeidben egymagadban,
jobb sorsot, életet érdemelsz!
Tegyél ezért, higgyél nekem,
lélekszálként kezem nyújtom, neked.
Csak azoknak üzenek, kiknek vágyai vannak,
kétségeiket hagynák a száraz avarban,
emelnék lelküket az élet viharából,
s biztató szóra várnak a megújuláshoz.
Drága Kitti!
Árnyéka sem lehet haragnak, örülök, hogy itt vagy.Könyvembe, de itt is írtam-szerencsés tapasztalataimat,
Szeretettel:Laci
Öten!
Legyen meglepetés másnak is,
mint ahogy magamnak is az volt.
Kétségek közt épp hogy éltem évekig,
s gyűltek a keservek, tapasztalatok.
Magukkal ragadtak, s leírtam azokat.
Miért?
Mert bennem kacérkodott a gondolat,
hogy a kétségeiben, fájdalmában élőknek
vallomásaimmal, bátorításaimmal hátha segíthetek!
Hogyan?
Közzéteszem azokat, levelezésekben üzenem!
A sorsok megtalálják egymást, s a vigaszt is.
Ó, már átlátom, mintha bölcs lennék,
de akkor ezek csak palackposták voltak.
A szeretet szándékával írt levelek
sokáig hánykolódtak az élet tengerében,
közülük több gazdáikhoz sodródott.
Kinek egyszeri üzenet elegendő volt,
kinek több évi levelezés, bátorítás,
vigasz kellet a megnyugváshoz.
Közülük öten hálával megköszönték,
életüket mentettem meg.
Ma is csodálkozás számomra, hogy így történt.
Honnan tudnám, kinek milyen mélyek
fájdalmai, félelmei, magánya, gyásza?
Csak azt éreztem, várják a segítséget,
nem a bölcselkedőt, az önmagát,
kudarcait, kínjait, félelmeit megvalló,
a talpra állt ember üzenetét.
Drága Laci! Nem akartalak megbántani, dehogy! Viszont gond és bánat senkit nem kerül ki. Nekem is volt benne részem, de ilyen lózungok nem igazán segítettek és nem segítenek most sem. Csak a konkrét segítő szándék az, ami valakit képes megemelni, igazi erőt adni. Egy baráti beszélgetés, egy érintés, valakinek az őszinte szemének csillogása, de leginkább az az idő, amit rászán valakire, aki padlón érzi magát. Lehet lelki sérelem, vagy betegség, ami minél komolyabb, annál hiteltelenebb az ilyetén szöveg és ezt nem azért mondom, hogy megbántsalak, hanem azért, mert tudom, hogy egy versben megfogalmazott biztatás gyakorlatilag annyi a bánatnak, mint tengerbe a vízcsepp. Én is írtam ilyesmit, de tudom, hogy olyan, mintha magamnak írtam volna, hiszen másoknak semmi.
Ritka az a vers, ami lélekből csavart őszinte útmutatásként képes működni.
A melléállás csak és kizárólag személyesen tud működni és egyáltalán nem általánosan. Megtapasztaltam és másokkal is megtapasztaltattam ezt, mert ha segíteni szeretnék, megtalálom a módját, hogy ne szavakkal tegyem azt.
Ne haragudjál rám, szépen kérlek, tudom, hogy a jó szándék vezeti a tollad, de hát a véleményem ez és nagyon szeretném, ha írnál inkább a saját örömeidről vagy fájdalmaidról konkrétumot, hogy AZT átérezhesse minden olvasód!
Kedves Kitt!
Örömmel olvasom soraidat, köszönöm azokat!
Testvérem a gondban, fájdalomban,
nem maradhatsz félelmeidben egymagadban,
jobb sorsot, életet érdemelsz!
Tegyél ezért, higgyél nekem,
lélekszálként kezem nyújtom, neked.
Csak azoknak üzenek, kiknek vágyai vannak,
kétségeiket hagynák a száraz avarban,
emelnék lelküket az élet viharából,
s biztató szóra várnak a megújuláshoz.
Lélekszálként-segítséget ajánlottam ez gyenge? Ily mélységekben élőknek nem adható pik-pak megoldás. a melléállás lehet az első segítő lépés. Több példával élhetek, de azok akik kérik a levelező kapcsolatot, távolról a kórházakból, pszichiátriáról ők a megmondhatói mit jelenthet mindez.
Szeretettel:Laci (f)
Kedves Éva!
Köszönöm kedvességedet!
Szeretettel:Laci(f)
Kedves Rita!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet!
Szeretettel:Laci (f)
Kissé pátoszos, ám tartalmas a vers. Útmutatást hiányoltam benne, mert a kezed bizony – főleg ily távolból – kissé kevéske hozzá. Hogy erő legyen, bátorság és küzdeni akarás egy célért, ahhoz kitartásra, erőre van szükség. Na, azt honnan merítse az olvasó, ha nincs neki?
Emelkedett lelkületű versedhez gratulálok! Éva(f)
Kedves Laci!
Tartalmas, szép versed örömmel olvastam.
"Testvérem a gondban, fájdalomban,
nem maradhatsz félelmeidben egymagadban,
jobb sorsot, életet érdemelsz!"
Szeretettel: Rita:]