A pillanat

A pillanat
Pazzagli Ágnesnek köszönettel és szeretettel

Így maradsz meg emlékezetemben,
amilyennek mindig vágytál lenni s lettél,
a rögzített pillanat már nem mozdul.
Vérvörös háttérben szőkén, rajtad piros rózsa és nyakék,
fekete ruhád vörös fodrai izzó szenvedélyek kellékei.
A büszke kacérságod mosolyog a világba,
az örökös kihívás győzteseként,
a magadban rejtett s mutatott fényedben.
Aki ismer és látja a képre merevített mozdulatot
az ott, a szenvedélyes alkotói mámoré,
életölelő karjaidban a jelent ragadtad meg.
Ó, nem engedlek el, mert zene és ritmus az életem,
szépen kérlek te se engedj, mert szeretlek téged!
A megörökített pillanatot lágy mozdultok követik,
oly alázattal, ahogy a színpadon illik lenni,
Carmen tánca elbűvölte az őt néző közönséget.