ESÉLY

Összes megtekintés: 43 

ESÉLY

Itt volt, észrevettem,
megragadtam,
meghánytam-vetettem
magamban,
hogy érdemes-e
megállni érte,
vagy megint csak egy mese,
ami fantáziámat utolérte.
De úgy érzem, most a véletlen
lesz sorsom kontrollja,
és nem űz tréfát énvelem,
hanem komolyan gondolja,
és számonkéri ígéretem,
ha azt súgja ösztönöm:
itt van végre, megleltem.
Magamba kell ötvöznöm
érzelmének lágyságát,
hogy puhuljon keménységem,
s így talán majd átlát
azon a sűrű sötétségen,
amit múltam vont körém,
s már nem fogok skalpként
lógni sorsom övén.
A hordóba is azért raknak ként,
hogy kioldja a tavalyi bor romlott ízét,
mint ő belőlem a mérget; ki tudja kiét?
Talán a forrás zamatosabb nedűt érlel,
és múltam keze többé már nem ér el.
Itt van az a pillanat,
amit mindig akartam,
s amit most megragadtam,
hiszen bármikor tovaillanhat,
és talán nem jön vissza soha,
aminek majd én leszek az oka.

Szólj hozzá!