ELTŰNTEM

ELTŰNTEM

Egyik nap még én voltam ÉN,
mint naptól viduló égen
csintalan, hét-szín szivárvány
Új csodára várván…
Aztán eltűnt a testem,
És a hozzá tapadó, hűséges,
kósza árnyam
Minden emlékképem,
sok jót és rosszat átélt
megszokott, féltve őrzött,
különös egyéniségem.

Csak álltam bénán,
megdöbbent arccal,
az agyam sem értette,
hogy mi történt?
Ki szegte meg, vette semmibe,
a magunk által,
szentírásként alkotott,
tiszta emberi törvényt? Kérdem:
Ki volt az a szemét tolvaj, csaló,
és hová vitte, mivé tette,
nehezen megélt sorsom,
senkivel nem pótolható,
érdekes személyiségem?

Ki beszél most, és milyen hangon,
ha szóra nyillik a szám?
Lesz-e még újra töretlen
féltett, női büszkeségem?
Eltűnt, elpárált, mint lassan
szétoszló, szürke, fojtó köd,
lelket gyilkoló pára….
Valaki magára terítette,
védő páncélként ölelő,
és csoda-tévő köpenyként
eldugta az éjszakába.

Úgy keresem éjjel-nappal,
mint mélyen elrejtett
szívemnek kedves,
életet érő kincset…
Hidd el, nem tudok így élni
Boldog, teljes emberként,
Engedd, újra hadd lehessek Én!
Viruljon ki szépséges
szókoszorú számból,
és születhessen újból
költői véremből, sok ezer,
szépséges költemény!

Kékestető,2019.dec.14. F.egri Rózsa (Rozalinda)

“ELTŰNTEM” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Versed mondanivalója elgondolkodtatott. Hányszor megáll a pillanat velünk, hogy " úristen! Ez én vagyok?" és újra fel kell építeni önmagunkban az elveszített értékeket, a bizalmat, a hitet, a reménységet, hogy képesek legyünk tovább hurcolni a napokat, hogy megtaláljuk az értelmét és lényegét a dolgoknak, hogy ne tévutakon bóklászva kergessünk hiú ábrándokat. Mindehhez szükséges az önismeret és annak újra és újra való megtalálása. Mert, bizony néha elveszünk önmagunk elől…
    Remek vers. (f)

  2. Drága Rózsa!:]
    Belső érzelmek vívódó harca,költői alkotásod nagyszerű!
    Gondolom magányodban keresed hol bentről hol kintről jövő
    ellenséged.
    Gratulálok szeretettel…Babu(l)

  3. Kedves Rózsa
    olyan ez a vers, mint az árnyékbokszolás, költői formába öntve. (Az árnyékboksz nagyon komoly sport, fizikai és lelki felkészültséget igényel, méghozzá magas szinten!)
    Olykor a külvilággal, olykor önmagaddal vívod a csatát: vívódsz a teljesebb, tökéletesebb megvalósulásért. Azt nem tudom, mikorra készül el a "sok ezer, szépséges költemény", de egynek a megírásával biztosan végeztél; én pedig gratulálok ehhez. (f)

  4. Szia Rózsa! 🙂

    Nagyon értékesnek találom a versedet mélyen befelé néző, de kifelé tekintő költői kérdéseivel. Olyan vers ez, amelytől megtisztulnak az olvasó gondolatai és ő is számot vet régi és jelenlegi önmagával, majd utat keres a jövő felé.
    Nagy örömmel merültem el soraidban, mert így hatottak rám.
    Köszönöm ezt neked. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!