Napocska

Napocska

Bujkál előlünk a napocska
fehér fátyollal magát eltakarta
nem tiszteltük eléggé fényeit
sértődötten bujkál a ködfátyol
mögött.

Az meg segít neki
hetek óta bujtatja, vagy csak pihenteti
az is lehet hogy elfáradt szegény
szabadságot vett ki így télnek idején

Hiányzol ám drága napsugár
most vesszük észre nagyságod igazán
kedvetlen és hideg nélküled az élet
gyógyulj meg és lassan búj elő kérlek

Kondoros 2020 január 15 Oláh Péterné Jantyik

“Napocska” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Ilyen kedves hívogatásra, talán gyorsabban előjön a Napocska.
    Szeretettel,
    Magdi

  2. Szia Rzsike!
    Nagyon tetszik kedves , bájos versed, szeretettel gratulálok Rózsa(l)(f)

  3. [b][i][center]BABU,DE KÖSZÖNÖM,HOGY NÉHA JÖSSZ.én is így vagyok ezzel.Sajnos nincs annyi időm,hogy minden verselőnek írjak,pedig mindenki megérdemelné.Rzsike[/center][/i][/b]

  4. Szia Erzsike!:]
    Nagyon régen nem jártam Nálad -mea culpa!
    Mindig futva nézek be és olvasom amit hirtelen találok.
    Olvasva versedet,egy kis játék jutott eszembe.
    "Bújj, bújj, zöld ág"népdal és egyben játék is,Igy képzeltem el a napsugarat is.Bujkál előlünk.
    Nagyon kedves versedhez gratulálok szeretettel…Babu(l)

  5. Kedves Erzsike
    versedet elolvasva nekem is az a szó jutott róla eszembe, amit Kitti írt: aranyos. Majdnem olyan, mintha egy kedves, kicsi gyerek pötyögne, könyörögne az ő "napocskájához" a fényért. Ám a szerkezet, a "bujkáló" rímek megmutatják, milyen igényesen megírt ez a "versike". Gratulálok hozzá. (f)

  6. De aranyos! Bájos kis versed igazán tetszett. (f)

  7. "Hiányzol ám drága napsugár
    most vesszük észre nagyságod igazán
    kedvetlen és hideg nélküled az élet"

    Így igaz, Erzsike, már jó lenne újra látni a Napot.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!