Csodálatos most a táj

Csodálatos most a táj

Csodálatos most a táj,
felöltötte tél arcát.
Zúzmarától hófehér,
gyöngyharmata ó, de szép!

Látványa oly mennyei,
fátylát fákra teríti.
Büszkén állnak most a fák,
boldogságos, szép arák.

Rávetül a napsugár,
földet ér a szép uszály.
Csillagot szór rajt a fény,
sűrűn könnyet ejt a dér.

Prácser Károlyné

(2020-01-16)

“Csodálatos most a táj” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa
    csupa téli csillogással teli versed mellé ez a kis "eltévedésed" olyan aranyos, hogy igazi plusz ajándék. Kétszeresen támad tőle kedve az embernek mosolyogni és örülni. (f)

  2. Kedves Rita!

    Eltévedtem, én saját magam vagyok. Írói nevem a lánykori nevem: Schvalm Rózsa

  3. Kedves Rózsa!

    Ki ő, akinek a neve szerepel a vers alatt?

    Nekem is tetszett a zúzmara a fákon, ha már nincs hó, legalább zúzmara legyen.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!