Esélytelen kísérlet

Esélytelen kísérlet

Volt nekem mindenem
Anyám-Apám és négy testvérem
minden kincs kezembe,.n
jól éltem, vagy nem vele
már semmit sem tehetek ellene
Ordíthatnák talán,
a fájdalom olykor szíven talál
Van nekem most is kincsem
de olykor azért sír szívünk
mi már nincsen, és mondanám
nektek emberek, szeressetek,
és éljétek meg az életet,
hibába ne essetek,
hiszen az élet nem örök,
az élet véges.
Írom a sorokat,évek repkednek
szemem sarkába könnyek költöznek
az égen csillagok ragyognak
szólongatlak,téged, meg téged,…
esélytelen kísérlet,
ha máskor nem talán álmomban
újra beszélhetek veletek

Kondoros 2020 január 18 Oláh Péterné Jantyik

“Esélytelen kísérlet” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike! Esélytelen, de az emlékek éltetnek. El kell fogadni és ilyen szépen emlékezni mint most teszed. Álmaid kárpótolnak valamelyest. Így vagyunk ezzel már többen. Szeretettel. Éva

  2. Kedves Erzsike!

    Eljön az idő, amikor csak az emlékek maradnak velünk, mikor csak álmunkban láthatjuk a legkedvesebbet.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Kedves Erzsike!

    Így van, ahogy írod. Ráadásul úgy tünik, hogy hiába mennek az évek, a hiányuk nem szűnik, sőt, olykor még erősödik is.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Igen Rzsike, van amikor már csak az emlékek maradnak. Szomorú ez, de kivédhetetlen ahogyan az idő múlása is az.(f)

Szólj hozzá!