Beteg világ

Beteg világ

Beteg a világ, beteg a lélek.
Ember a földön: – Mondd, ti mit értek?
Pusztul az élet és pusztul a föld,
mi késztet arra, hogy mindent megölj?

Beteg a világ, beteg a lélek.
Nincs együttérzés, csak kihalt fények.
Nézz fel az égre, az “elért” vészre,
gondolkodj el, Világ, és vedd észre!

Beteg a világ, beteg a lélek.
Nem vagyunk kőből mi, érző lények!
Mégis, ha én a világra nézek,
nem látok mást, csak a szörnyűséget.

Beteg a világ, beteg a lélek.
Beteg gyerekek és beteg Én-ek!
Hagyd így, ember, és nem lesz több ének.
Már nem veszed elejét a vésznek.

Beteg a világ, beteg a lélek.
Az űrt a szívedből majd kitéped?
Ha gyermeked elmegy és megéred?
Vérző szíved ki vigasztalja meg?

Beteg a világ, beteg a lélek.
Tégy valamit! Én csak erre kérlek.
Becsüld, míg a falon vannak képek,
amíg az emlékek szét nem tépnek!

Beteg a világ, beteg a lélek.
Az író verset ír, nagyon szépet,
festő fest sejtelmes, vörös képet.
Fájó könnyeik meghatnak téged?

Beteg a világ, beteg a lélek.
Könnyek lassan elfelednek téged.
Többé nem látod a messzeséget,
nem lesz majd, ki eltemessen téged.