Tárd ki szívedet

Megosztás
 | Nyomtatás | 16 hozzászólás | 347 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Tárd ki szívedet

Tárd ki szívedet, nézz a fény felé,
félelmed benned él, már ne félj,
keresed utadat, éned reszket,
szeretnél szeretni, de valami nem enged.
Rettegés így életed, a remény elvetélt,
lelked jajong, sikongva élsz.
Nem mersz szeretni, mert félsz,
valaki elveszi szereteted, s alig remélsz,
s nem tudod, te veszed el magadtól,
nem akarattal, rettegsz a holnaptól.
Hátulról valaki tiltja neked,
nem szabad örülni, mert rossz lehetsz,
fáj szeretni, fizikai mélységben is, – érzed?
Töviskoszorúkkal jégbe zárta szíved,
ez állapotban tán érzel kegyelmet,
kicsit felenged, szinte mar az egész világ,
fájdalma benned van, újból visszazár.
Elfáradt a lelked, indulnál már haza,
de nem engedik, mert még dolgod van itt,
sóvárogsz a fénybe, mennél fény otthonába,
szállnál magosba, de itt élsz a mocsárban.

“Tárd ki szívedet” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Megtisztelsz kedves féltő soraiddal, de nem rólam szól a történet. Megragadott s nem egyedüli a hasonlóság a sorsokban.
    jelen írásommal is segítő szándékkal élek, igaz némileg megrendítettek e vallomások.

    Ragyogó örömteli szép napot kívánok!

    Szeretettel:Laci

  2. Kedves Laci!
    Elég lemondó, reménytelen hangú a versed, bár sok igazság van benne, mégsem indokolt…egyedül: múló rossz hangulat, bántó csalódás magyarázhatja.
    Van itt – ebben a "mocsárban" jóság, és szépség is, csak nyitottnak kell lenni rá, hogy megtaláld. Barátok közt élsz, alkotsz, ez már maga is egy örömforrás. Mindenki elkeseredik néha, és hajlamos csak a dolgok fekete oldalát látni.
    Ne tedd!
    ÉLNI egyszeri, megismételhetetlen, és minden buktatójával, negatívumával együtt CSODA-SZÉP! (…akár a versed.)
    Megértő szeretettel olvastalak. Rózsa

  10. "sóvárogsz a fénybe, mennél fény otthonába,
    szállnál magosba, de itt élsz a mocsárban."

    Bölcs gondolatok, tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!