Anna fényében
Jakobi Annának hálával és szeretettel
Mily szerencsés vagyok,
sorsodnak részese lehetek,
idők múlásával szépültek az emlékek,
tanár és festő voltál, többre nem emlékszem.
Arra igen, segítségedet kértem,
elesettek művészetét segítsed,
akik csak lábbal, szájjal festettek,
első szóra Nagykőrösön tanítottad őket.
Láttam jó szándékodat, megtört lelkedet,
nem láttál még ily esélytelenséggel élőket,
ez háborgott lelkedben, jó szíved győzött,
fényeddel mindenkibe béke költözött.
Azért, hogy fesztiválunk szolgálja sokak örömét,
máris rajzoltad sorstársakról üzenő plakát tervét,
az élet viharából a szeretet által felnyúló segítő kezek,
a tört fényű lelkeket, a síró íriszt ragyogóvá tetted.
Örömmel írtam, \”Szeretem az embert\”, neked megüzentem,
oly jól esett, annak könyvborítóját barátként megtervezed,
már ott díszlik festményed s üzen: a fény útja a gyógyulásért,
az \”Isten és az ember szeretete által\” tetted a megvalósulásért.
Nem vagyok méltó, hogy művészeted értékeljem, nagyon tetszik,
arra talán igen, megvalljam emberséged kevesekkel vetekszik.
Ott voltam lélekben is gyászaidban, félelmeidben bátorítón,
hogy Főnixként fényed által legyél újra magasba szárnyaló!