Valahol, de itt.
Szép szerelmem, habos virágszálam,
gyöngy csókok közt talált
ábrándos szélmalom-erőm,
te vadat űző, íz-visszacsalogató
egyetlen varázslóm!
hogyne szeretném szíved
minden táját, viharát
langy-szerelmet lobbantó
őrjöngő csók-csobbanását
hogyne szeretnélek
tajtékzó erővel
mikor üde hullám-karod
nyári hőségben
pajkos kuckója nekem!
hisz írnokok írnák,
könnyeim hányszor letörölted,
hányszor tudtam nevetni,
ahogy te szeretted,
csókkal áztattam az utat
ajkadig
mostmár tudom:
lehet élni valahol,
de veled, itt!
74.aug.27.
Kedves Gusztáv
ilyen szerelmes verset írni ahhoz a tájhoz, és annak vizéhez (tó? folyó?), ahová tartozol… ez már-már túl szép. De attól még igaz. Gratulálok művedhez (f)
Továbbá, ilyen módon hasonítani a szerelmet a természethez… ez is szinte túl szép. De szintén igaz.
Ismét gratulálok művedhez. (f)
mély tisztelet mindenkinek ,aki követ
Tetszéssel és szeretettel olvastam a szép szerelmes versed.
Rita:]
Csoda-szép szerelmes versedet átcsodáltam. (f)