Nevedet hallottam

Nevedet hallottam

Minden pillanat csak egyszer történhet
mit ér az ifjú kor ha szíved nem akar,
csendes fészkében forró kéjt eltemet,
míg szívem várja egyre a szükséget.

Ki ott lakol, hol a citromfa zöldell
az arany narancs ég árnyas lomb alatt,
mirtusz bomol, kél s enyhe fuvallat
csókomat elcsókolják a fájdalmak.

Ott a távolban a hűs lomb integet,
alatta tiszta forrás lágyan csörgedez
nem csüggedek el ha múlik a pillanat,
örvendtem,hogy meghallottam nevedet.

Ott a sötét szemek nézése büszke,
bár könnyen lobban a szenvedély üszke,
ott révedezvén, hol fűz lombja hajlong,
itt lágyabb a szív, bizalomra hajlóbb.

“Nevedet hallottam” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Babu! Versedben a különbözőség-azonosság adja meg a mondanivalód. Vágyódásod lágyan fonódó sorokban hangulatosan míves. Szeretettel olvastalak. Éva(f)

  2. Jó volt olvasni, elmerengeni príma, szerelmetes verseden, mit hol szűzies, hol kérkedően nyíílt, mégis átlátszó fátyolba burkoltál.
    Szeretettel gratulálok. Rózsa

  3. Kedves Babu!
    Tetszéssel olvastam remek soraidat, gratulálok elismeréssel, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  4. Szia Babu!
    Nagy tetszéssel olvastam szépséges versed.

    Gratulálok Rózsa(l)(f)

  5. Kedves Babu !

    Vágyódó képzeletbeli gondolataidat amik az életből fonódtak
    elgondolkodtatóan jó volt olvasni.
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

  6. "hol fűz lombja hajlong,
    itt lágyabb a szív, bizalomra hajlóbb."

    Hangulatos, szép gondolatok.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!