Véget ért egy fejezet
Temetek, de nincsen fekete, zord gyászom,
elkerül a bánat, könnyeim sincsenek;
Sápadt alkonyatban alászáll fohászom,
hűs földet hánynak rá zokogó istenek.
Szilaj lelkem repül ezer világon át,
fagyott mezők fölött, üres fényű tájon,
lerázom szárnyaim rideg talcum-porát
én örök ostoba, hogy többé ne fájjon.
Vérző szívem görcsöl csupasz bordám alatt,
piros vérem lúgja kegyetlenül mar.
Ananké kezében porlad a pillanat:
lázas öröklétben tűzeső, zivatar.
Távolban harang zúg, temetnek valakit?
Zsoltárok dallama engem is betemet,
Isten kitárja majd szerető karjait
s áldását hinti rám, véget ért egy fejezet.
Bordány, 2020. január 22.
talcum: finomszemcsés hintőpor
Ananké: a sorsszerűség görög istennője
Köszönöm Rita, hogy rám is szántál időt.
Az élet fejezetek sora…
Most véget ért egy, kezdődik a másik, talán ez utóbbinak is állítok majd emléket agy vers által.
Kézcsókom: :)riston
"Isten kitárja majd szerető karjait
s áldását hinti rám, véget ért egy fejezet."
Szomorú, szép, igaz gondolataid érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita:]
Köszönöm Babu!
Valóban, mindig születik és mindig meghal valaki.
Az élet finise a halál, kikerülhetetlenül ott van a célvonalon.
Öröm és bánat kísérői mindennapjainknak.
Ezt igyekeztem ábrázolni az általad is olvasott és véleményezett sorokban.
Kezeidet csókolom: (f)
Kedves oriston!
Kemény szavakkal megfogalmazott álláspont,de van benne némi vigasz is.:)
Szépen fogalmazott bánatos sorok!
"Távolban harang zúg, temetnek valakit?
Zsoltárok dallama engem is betemet,"
Mindig temetnek valakit!
Gratulálok szeretettel…Babu(f)
Kedves Rózsa!
Köszönöm hogy olvastál, és bölcsen, értőn hozzászóltál, az égi mélységekbe velem jöttél.
Tarts velem legközelebb is, addig
kezeidet csókolom
;)riston (f)
Élünk, így is meg úgy is. Sokszor nem is a történések vezérlik tetteinket, hanem a gondolatok, és érzések, mert az embereknek, ez a kettő irányítja a sorsát – a többi csak inkább múló, gyakran változó hangulat. Ez lehet: színes, szürke, néha fekete., de sohasem színtelen. Még jó, hogy kölcsönhatásban vannak egymással, és szivárványként tükrözik vissza a csupasz lelket, s ez mélyen emberi.
Amit, és ahogy írsz, az szép is, jó is, valahol megnyugtató – még ha kétségek, félelmek, vagy háborgó szív jellemzi is tartalmát. Túlmutat a percen, testünk gyarlóságán, a földi léten. Figyelmeztet, ráébreszt, és cselekvésre késztet.
Igazi "energia-bomba".
Mindig szívesen, és örömmel olvasom remek soraidat.
Szeretettel ölellek. Rózsa
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy itt voltál, és véleményezted versemet!
Külön köszönöm a ritmikai észrevételedet. És valóban, két helyen bomlik, az elsőt utólag vettem észre, második szándékos…
Jó hogy itt vagy!
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
Mintha saját magadat vigasztalnád… De aki ilyen hévvel ír, annak nincs oka csüggedni. Tetszett a lendület, bár két helyen botlik a ritmus. Nem is szóltam volna, ha nem zavarná a fülemet. Legyen az én bajom? 🙂 Gratulálok szép, kimunkált versedhez!
Az élet fejezetek sorozata…
Most végére értem egynek, jön a következő, azután az újabb, majd még egy… Minden vég egy új kezdete.
Köszönöm hogy olvastál!
Kezeidet csókolom: (f)
Remélem az a fejezet még sokkal hátrébb van!
Szépséges vers, dinamikus, szilaj és szomorú. (f)