Hamis tollak
Súlytalan panaszdalokba vész a tollatok,
légballonra dőre szókkal író tolvajok!
Mert az Életet rabolja tompa értelem,
hogyha már örömre lusta, jóra képtelen.
Sír a dal, seregnyi vércse látomást köhög,
rácsra futva kókadoznak tarka dísztökök,
bús, gyökértelen szerepbe bújik mindahány,
nagy divatját éli rég a depresszív magány.
Dolgavégezetlen ültök, semmi érdemit
nem teremt a felmagasztalt sanda bér-elit.
Szívszakadva holnap úgyis kél a nap megint,
posztmodern sirámotokra Isten rálegyint.
Kicsi Zina!
Rég olvastam ennyire elégedetten, szinte elbűvölve verset.
Mindig szerettem költészetedet, de ez most a csillagokat súrolja, és bár mélyen őszinte, és igaz, mégis simogat minden sora. Egyszerűen remek.
Örömet, jó érzést, elégedettséget hoztál estémbe verseddel, s ez olyan érték, amit nem sokan tudnak számomra nyújtani. Talán, még Oriston – ne haragudj, hogy a te versednél teszem szóvá – de valahol egy színvonalat, művésziséget képviseltek szememben mind a ketten.Remélem, ez a megállapítás nem sértő rád nézve!?
Szeretettel gratulálok – valahonnan az irodalmi színpad hátsó soraiból – ahonnan nagyon jól rálátni, melyik szereplő adja önmagából a maximumot, vagy csak "játszik" a szavakkal.
Nagy ölelés. (csak neked: Virág) Mindenki másnak Rózsa :]
Nem kell, hogy megvédjem Csillát, illetve versét, de mégis megteszem.
Megteszem azért, mert hasonlóan látom én is, iszonyúan marja lelkemet a "modern" köntösbe bújtatott szóf*sás, és Zina által zseniálisan megfogalmazott ima, hitvallás, ars poetica (ahogy tetszik) egyezik teljesen az én ízlésvilágtalanságommal.
Nemrégiben irodalmi "hányadékban" akartak hempergetni (amit Varró Dániel "okádott" kis számú közönségének), de én a mocsárszagú, összekarmolt többszörösen kivéreztetett, alkotásnak semmiféleképpen nem nevezhető tákolmányát, jobb esetben fércmunkáját és elkövetőjét három perc után otthagytam.
A József Attila-díjas (szegény József A. nem tehet róla) liberális téveszmében leledző kortárs fiatalember büszke a következő soraira:
"Szép madár a szarvas,
rászarik a buszra"
vagy egy másik kiragadott gyomorforgató idézet:
"Orrszarvú, te marha ronda vagy!"
No ezeknek szól – szerintem – Zina.
Nekem is vannak kötetlen, ritmustalan verseim, ajánlom őket elolvasásra, de ezek belső ritmusuknak köszönhetően mégis versek, ("Gondolatok a gondolán", illetve a "Csak úgy" verseim) nem úgy mint a fent nevezett cérnafűzögető elv-szabadságharcos tollkoptatásai.
Leellenőrizhető Polner Zoltán remekműve is: édesapjának írt borzadály címe is és 30-szor megismételve is "Üdvözöllek édesapám!". Ha ez vers, akkor én fogalmaztam meg az "Annus Mirabilis 1905" ekvivalencia törvényt, és nem Eistein(!!!!).
Én is írtam hasonló témában egy verset, rövidesen olvasható lesz itt.
Üdvözletem mindenkinek, a hölgyeknek kézcsókom!
;)riston
Ok, Gitta, megnyugtattál…, már kezdtem azt hinni, hogy a "felmagasztalt, sanda bér-elithez" tartozol, vagy tartozónak vallod magad… : )
Csilla, mégegyszer , sőt kétszer elolvastam figyelmesen a verset, valóban semmi olyan nincs benne, amit elsietve magamra esetleg érvényesnek gondoltam.
Elnézésed kérem.
Ölelés(f)
Kedves Mária! Őszintén írom, nem értem, miért nem értjük egymást… : ) Gyanítom, hogy a posztmodern szó zavart be. Se Gitta, se Mária HS versei nem tartalmaznak posztmodern vonásokat, szóval értetlenül állok mindhármótok megnyilvánulása előtt.
Szemrehányást én sem teszek senki verse alatt, pláne nem a tartalomra vonatkozót! Viszont szívem joga, hogy én is arról írjak verset, amiről szeretnék. Hasonlóképpen én sem várok szemrehányást érte!
Bocsánat: Pontatlanul fogalmaztam: Így érthetőbb: Sokan tartjuk Gittát tehetségesnek.
Kedves Csilla! Elolvastam versed, ami kis vitát váltott ki.
Másik verses oldalon is olvastam már hasonló verseket.
Ezzel egy a gond: Én Gittát nagyon tehetségesnek tartom,
sokunkkal együtt, Ő is -ahogy írja, egy gyengébb verse
kapcsán – érintve érezte magát. Őszintén írom, nem kellett volna.
Ha elfogad a szerkesztőség egy verset, talán nem annyira
gyenge minőségü. Többen, többféleképpen érezzük a mai
valóságot is. Én, ha elolvasok egy verset, ha verstanilag tetszik,
esetleg a gondolatiságával nem értek egyet, nem teszek szemrehányást. Folytatnám, de mégsem…
Üdvözlettel: Mária
😀 Köszönöm, Zsófi! Remek képes beszédben mondtad el a véleményedet.
Olyan mint egy megmérettetés, csak versenyen kívüli. Bár ott is vígan megfelelne. Erősségét illetően: a légballonra írt súlytalan panaszok szétrobbantották és szétszaggatták azt és cafatokban hullottak alá. Grat., Zsófi.
Kankalin, olvasva a verseidet, sejtettem, hogy hasonlóan gondoljuk. : )
Gitta, hogy sikerült magadra venned? Ismerem az írásaidat, remek versíró vagy, verseidnek üzenete van. Nem a tökéletességről és tökéletlenségről szól a fenti mű, hanem a szándékosan vagy akár akaratlanul ködösített, divatos képzavaros posztmodernkedésről.
Mária, nekem semmi gondom azzal, ha valaki kiírja magából őszintén az érzéseit, nem erről szól a vers. Azt viszont fenntartom, hogy a 'lélekből született' írások nem mindegyike vers.
Kitti, köszi, de már feltöltésnél számítottam rá, hogy lesz aki félreérti, vagy nem érti : )
Mindőtök figyelmét és véleményét szeretettel köszönöm! : )
IGAZSÁGTALAN.
KITTI..
Csupán azt nézi, ami betű szerint kell, nem az egészet.
A verset nem bíráltam, csupán az elolvasás után felmerült kérdéseimet írtam le.
MÉLTATLAN…
akkor lenne, ha a kritika, ily gyönyörű műben,
név szerint nekem szólna s megállná a helyét.
Sajnálom, de nem olvastam a szabályzatban, hogy nem írhatom le a véleményemet…akár prózában, akár versben…
Kitörésed számomra érthetetlen..
S nem várok magyarázatot…további szép napot Neked.
Marika! Valahogy méltatlannak érzem itt ezt a "versed". Pont erre nem volna szükség, de itt aztán végképp felháborít. Hiszen az oldalon megjelenhet bárki tákolmánya, műve, alkotása, minőségtől függetlenül, hiszen pont azért jött létre ez a magazin. Viszont, a művészeti értékét a műveknek van joga bárkinek kifogásolni, véleményezni, akár egy ilyen remek alkotásban is, mint amihez írtad a te véleményed, nem minden bántás szándéka nélkül. Hiszen prózában is lehet válaszolni…
Kedves Csilla!
Versben írt kritika, remeklés,
olyan mint a piros tengeri.
Kerülik s lesik a menekvés
útját, senki fel nem ismeri.
S ki dönti el, hogy a vers vajon
miről énekel, sír vagy nevet
tán egy, gondoskodó alkalom.
Vajmi köze van az életnek,
kimondani kéne, de nincs mersz.
megírva, majd versel a tökről,
beleszőve a fájót s bántót.
Lelkéből kiírja, mért baj ez,
hogy nem mindenki menő s profi
ugyan ki dönt', hisz üres a lap
itt alkotnak, kicsik és nagyok.
Az olvasás szabad akarat,
s a sokat mondó, baráti bal.
Szia Csilla!
Tökékletesen igazad van, csak nem vagyunk egyformák. Pl. olyan tehetségesek és jó költők, mint Te. És ezt tiszta szívből, egyenesen mondom, tudod, hogy egyik példaképem vagy.
Most egy kicsit találva is érzem magam az utolsó irományom okán (itt az oldalon is), amit magam se neveztem versnek. De jól esett kiírnom, s nem volt idő és türelem számolgatni a ritmest, szótagot, rímeket. Tudatosan írtam úgy, ahogy. Mert kellett. Nem is tudom, miért tettem a vers kategóriába.
A többi versemnél mindenképp törekszem a maximumra, amit el is vártok, teljesen jogosan, s hogy nem sikerül legtöbbször, az nem akarat kérdése. Ez a formai követelmény része. De, hogy ne lenne mondanivalója verseimnek, azt kategórikusan cáfolom.
Ez részemről a versedre való reakció, amennyiben rám (is) vonatkozik. (És miért ne vonatkozna, hisz nem vagyok tökéletes).
Egyébként, ha végigolvasom itt-ott a versajánlatot, hát tökéletesen értelek és megértelek.
Szeretettel üdvözöllek,
Gitta
Szia Zina! 🙂
Ezt a verset helytettem is írtad, mert engem is foglalkoztat és bosszant a stílustalan stílus, az egymás hegyire-hátára hányt szavak, amelyeket manapság versnek titulálnak.
A világ romlottsága magával hordozza az igénytelenséget, az értéktelen és mulandó megnyilvánulásokat.
Jól odamondogattál, nekem tetszett.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
János, igen, fején találtad a szöget, de azt hiszem, eléggé világosan fogalmaztam a versben, talán már túlságosan is : )
Kitti, még ha meg lenne verselve…, de ritmust, rímet egyáltalán, tartalmat, üzenetet elvétve hordoznak az említett alkotások.
Laca, rég láttalak, örülök, hogy ezt olvastad és hozzászóltál, nyilván nem véletlen. : )
Oriston, legyintsünk! : )
Köszönöm szépen a figyelmeteket és véleményeteket, így egyben, remélem nem baj.
Kedves Csilla!
F e n o m e n á l i s ! !
A gondolattal teljesen egyetértek, a kivitelezés zseniális, a Tőled megszokott magas színvonalon.
Ha lehet akkor -bár nem Istenként- de én is rálegyintek, sőt…
Egyébként, mintha összebeszéltünk volna most fejeztem be a "Szavak halála" versemet, a következő feltöltésnél olvasható lesz.
Kezeidet csókolom:
;)riston (f) (l)
Kedves Csilla!
Nagyon szép a versed. Bár a "szép" természetesen nem épp a témához illő. De műved esztétikuma akkor is szembeötlő. Nagyon tetszik.
Laca :)(f)
…"Sír a dal, seregnyi vércse látomást köhög,
rácsra futva kókadoznak tarka dísztökök,"…
Bizony, hogy sok lényegtelenség meg van verselve és a riogatásoknak se vége, se hossza…
Újra csak egy szép szabályos, ritmusos verset kaptunk, tartalmában is remek gondolatokkal, választékos szókinccsel. Gratulálok szeretettel! (f)
Kedves Csilla!
Hú, de jó verset írtál megint.Próbálom értelmezni kinek is szól. Talán a "posztmodern sirámotokra" a megfejtés kulcsa. Úgy gondolom sok "költő" ír olyan verset, melyről már maga sem tudja, hogy miről akart írni. Sajnos elég nagy divatja van manapság ennek. Nagyon tetszik, gratulálok!
Baráti üdvözlettel: János