Hamis tollak
Súlytalan panaszdalokba vész a tollatok,
légballonra dőre szókkal író tolvajok!
Mert az Életet rabolja tompa értelem,
hogyha már örömre lusta, jóra képtelen.
Sír a dal, seregnyi vércse látomást köhög,
rácsra futva kókadoznak tarka dísztökök,
bús, gyökértelen szerepbe bújik mindahány,
nagy divatját éli rég a depresszív magány.
Dolgavégezetlen ültök, semmi érdemit
nem teremt a felmagasztalt sanda bér-elit.
Szívszakadva holnap úgyis kél a nap megint,
posztmodern sirámotokra Isten rálegyint.
"Manapság minél érthetetlenebb egy vers, annál "menőbb". " – ezt sajnos én is így látom. Mintha tizenéves útkereső, divatmajmolók írnák. Közben pedig "felnőtt" emberek…
Örülök, hogy Te is a klasszikus verselés híve és művelője vagy! (f)
[b][i][center]Köszönöm Zina.[/center][/i][/b]
Kedves Rzsike, örülök, hogy érted. Én nem vagyok több, se kevesebb senkinél, megírom, ha valami bánt, de nem azért, hogy mást megbántsak. Jó cím lenne, amit ajánlottál, de nem a HM költőinek szól a fenti.
Köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok és véleményeztétek! 🙂
Kedves Rita, igazad van, senki nem ír állandóan remekeket, és a gyengébb versíró is alkothat időnként remekművet. Ám arról nem vagyok meggyőzhető, hogy a rímtelen, ritmus (a gondolati ritmust is ide sorolom) vagy akár időmérték nélküli alkotások versek! Az ilyen posztmodern művek nem egyebek, mint központozatlan, szanaszét tördelt prózai szövegek.
És akkor nem beszéltünk még arról, hogy a költőnek mindig, minden korban felelőssége volt, van, lesz, a verseknek pedig feladatuk, üzenni, irányt mutatni, vigasztalni, az anyanyelvet ápolni és művelni, nem pedig játszadozni vele és rombolni. Ezért "haragszom" a versemben azokra, akik (vagy azért, mert ez a divat, a "kortárs", vagy azért, mert valóban tehetségtelenek) profanizálják a költészetet.
Oriston, tudtam, hogy érted! Köszönöm, hogy tisztába tetted a dolgokat. 🙂
Polner Zoltán említett versét nem találtam, de találtam egy egész jót tőle (ha egy emberről beszélünk), a Különös alkonyatot.
Kedves Virág, túlzóak a soraid szerintem, de köszönöm a véleményedet, és örülök, hogy örömet szerezhettem. Miért lenne sértő, ha Oriston verseivel hasonlítod össze az enyéimet? Hiszen én is kedvelem, főleg az erőt, ami áthatja a verseit. Ölellek én is sok szeretettel :]
[b][i][center]Versed lényegre törő, mondanivalója, üzenete számomra érthető.Így írtok Ti címet adnám neki, és egyáltalán nem sértő.Sokunknak gyógyír,ha ki írhatja magából ami bántja,vagy ami éppen felvidítja.Azt gondolom mindenki versírásban itt a mezőnyben tudja hova tartozik.Te remek vagy, mi meg verselünk.Ölelésem Rzsike [/center][/i][/b]
Kedves Csilla!
Elolvastam a hozzászólásokat, nagyon megosztóak voltak. Volt, aki lelkesedett őszinte véleményedért, volt, aki sértve/találva érezte magát. Én most kivül maradtam. Egyrészt, mert gyakorta a pillanatnyi hangulatunk tükrözi a versünk, másrészt nem biztos, hogy az olvasóink megbántása lenne a célja. Inkább elfogadom Oriston véleményét, aki annak ellenére sem tartotta követendőnek a Varró Dániel féle stílust, hogy őt kitünetésben részesítettek, a gusztustalan és ronda szavai és kifejezései miatt, amire ráadásul büszke is a költő. Itt vannak tehetséges szerzők és nagyon jó művek, tehetséges szerzők és középszerű művek, lelkes amatőrök, akik szívesen osztják meg gondolataikat, érzéseiket másokkal és örömmel olvassák az oldalon megjelent írásokat. Van, akinek a mondanivaló számít, van, akinek a forma, és olyan is van, akinek mindkettő. Nincs olyan nagy költő, akinek ne lett volna átlagos, vagy akár az átlagosnál is gyengébb alkotása és az átlagos, vagy gyengén író is létrehozhat jelentőset, olyant, amire érdemes odafigyelni, amit érdemes megszívlelni.
Szeretettel: Rita(f)