Részünkké válik minden,
ami eddig élt,
de mégsem kérdezzük meg:
kiért, vagy miért?
Bennem él a pirinyó,
ki ölni képes,
s ha akarja, kialszik
az örökmécses.
Tüdőmben a levegőt
ő is használja;
ő, aki aludni föl-
mászik a fára.
A messzeség ura vol-
tam széttárt szárnnyal,
de ma velem már csak a
gondolat szárnyal.
Érzed a fák rostjait,
ha széllel dacolsz?
Nélkülük kettétörsz, mi-
kor földig hajolsz.
Rám tör némasága a
tenger szörnyének,
amikor elnyelnek a
halálörvények.
Millió éve kihűlt
lázadó lángja;
keménysége az idő
ostromát állja.
Ma szívembe szervült meg-
szilárdult magja,
hogy a kegyetlenségnek
hidegét adja.
Ha tükörbe pillantok,
vajon ki néz rám?
Ismerősnek tűnik, mert
anyám és apám.
Ha majd eltűnök innen,
abban bűnrészes
a kertből lopott alma,
ami nem édes.
Amin tegnap sírtam, a-
zon ma nevetek;
ami ma vagyok, holnap
már nem lehetek.
Része lettem mindennek,
úgy, ahogy te is.
Szeretnénk, hogy így legyen?
Igen is, nem is.
(f)