BENNÜNK TOVÁBB ÉL MINDEN

Összes megtekintés: 49 

BENNÜNK TOVÁBB ÉL MINDEN

Részünkké válik minden,
ami eddig élt,
de mégsem kérdezzük meg:
kiért, vagy miért?

Bennem él a pirinyó,
ki ölni képes,
s ha akarja, kialszik
az örökmécses.

Tüdőmben a levegőt
ő is használja;
ő, aki aludni föl-
mászik a fára.

A messzeség ura vol-
tam széttárt szárnnyal,
de ma velem már csak a
gondolat szárnyal.

Érzed a fák rostjait,
ha széllel dacolsz?
Nélkülük kettétörsz, mi-
kor földig hajolsz.

Rám tör némasága a
tenger szörnyének,
amikor elnyelnek a
halálörvények.

Millió éve kihűlt
lázadó lángja;
keménysége az idő
ostromát állja.

Ma szívembe szervült meg-
szilárdult magja,
hogy a kegyetlenségnek
hidegét adja.

Ha tükörbe pillantok,
vajon ki néz rám?
Ismerősnek tűnik, mert
anyám és apám.

Ha majd eltűnök innen,
abban bűnrészes
a kertből lopott alma,
ami nem édes.

Amin tegnap sírtam, a-
zon ma nevetek;
ami ma vagyok, holnap
már nem lehetek.

Része lettem mindennek,
úgy, ahogy te is.
Szeretnénk, hogy így legyen?
Igen is, nem is.

“BENNÜNK TOVÁBB ÉL MINDEN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!