Anyám vigasza

Anyám vigasza

Anyám, te könnyeimet
tűző napként szárítod,
Szavad mosolyra buzdítja
szomorú ajkamat,
hogyan nyújts vigaszt,
csakis te tudod!

Ám most ne vigasztalj!
hangod ne csendüljön kacajra,
mint nadrágszakadáskor,
most ne mondd, hogy
szívem összefoltozod!

Sirasd most te is Őt, Anyám
Sírj velem Őérte, sírj a bánatán,
Sírj, mert könnyeid talán
vigasz lesz nekem, Anyám!

Pósalaka, 1974. május 15.

“Anyám vigasza” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. "Sirasd most te is Őt, Anyám
    Sírj velem Őérte, sírj a bánatán,
    Sírj, mert könnyeid talán
    vigasz lesz nekem, Anyám!"

    Mindennek rendelt ideje van. A bánatnak éppúgy, mint az örömnek.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Kedves Kitti!Sírni jó,és néha kell! Ha van miért,és van kivel!Már kész a vers Ha megtanulok gépen írni,talán többet is Addig maradok a pennánál! Ölellek,így látatlanba!

Szólj hozzá!