KITÖRÉS

KITÖRÉS

Mélyen igaz, és szinte ijesztő:
Rossz vagy – s bár titkolni próbálod,
persze ez, nagyon is érthető,
mégis elér lassan a végzeted
Belemerülsz a fekete mocsárba
nyeldekelsz, nyögve, okádva
Nincs menekvés! A végén
elveszíted ép eszméleted.
Fuldokolsz záptojás undok bűzében
Vájkálnál más emberek bűnében…
Még mindig nem érted, a leckét:
Tegyél jót, és akkor lesz szerencséd!
Vedd már észre, ha nem változol,
szebb, jobb jövőről hiába álmodol.
Ott rothadsz a poklok mély gyomrába’
Kapaszkodsz, könyörögsz, de hiába
Nem néz le rád a kegyes, végtelen ég,
melyet szidtál, átkoztál még nem rég
Most, esküdözöl, és véreset könnyezel,
de célod nem érheted ily könnyen el,
mert többször is elbuktál a lélek-mezőn
Az a tűz hiányzik szívedből, mely
örök próbát vesz a szenvedőn.

Egyszer, talán feloldozzák a bűnödet,
és jöhet egy újabb, óriás- ütközet
Küzdj, hogy befogadjon a társadalom,
ne állj ott olyan báván, álmatagon!
Jól tudom, nem könnyű ez az út,
sokszor azt sem tudni, hová fut?
Rajta, te többször is meg-megállsz
Vissza is fordulnál, de mégis vársz:
Egy soha nem látott nagy csodára,
hogy felmentsenek – talán utoljára!
Eljön az a nap is, mert az igaz szeretet
Megtisztít, és végre jobbá tesz tégedet
Nevess, örülj! A hited elűzi a rosszat!
Örök búcsút intve a gyilkos gonosznak.
Így elkerülheted fájdalmas végzeted.

Eger,2020. január 14. F.egi Rózsa (Vadvirág)

“KITÖRÉS” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Nagyon nyomott hangulatú verset szerkesztettél!
    Belevésted minden nyomorúságod!
    Tudom ,hogy mélyről jönnek,de valaki [aki Te vagy]kell bírja
    ennek a terhét.
    Bontsd ki magad egy kicsit hagyd, hogy a hideg szellő járja át a tüdődet. Lazíts egy kicsit!
    Gratulálok szeretettel a komoly mondanivalódhoz….Babu
    (l)

  2. Kedves Rózsa! Tartalmas, jól megírt vers.
    Gondolatisága is figyelemre méltó.
    Szeretettel gratulálok:
    Mária(l)

  3. "Még mindig nem érted, a leckét:
    Tegyél jót, és akkor lesz szerencséd!"

    Komoly, szép gondolatok, amiben ott van a megoldás kulcsa is.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Szia Kitti!
    Ezek, olyan maguktól, mélyről kibukó jaj-szavak. Kiáltás a jobbért, a szebb, teljesebb, bűntelen életért. Itt nincs idő gondolkodni, írni kell, ami jön, önkénytelenül kiszakad belőled, mert különben elvész a mélysége, az ereje.
    Szeretem, ezeket a teljesen spontán, minden szépítés nélkül megírt gondolatokat – ez áll legközelebb az igazi énemhez.
    Köszönöm, hogy olvastál. Rózsa

Szólj hozzá!