Az utolsó szó

Az utolsó szó
Kenéz István (keni) emlékére

Ellobbant a láng, kihúnyt a zsarátnok,
elhamvad az élet, elhullik a múlt…
Elhervadnak a letépett virágok,
a szerető szív megállt, s sűrű éjbe fúlt.

Soha nem fogtam meg remegő kezed,
s meleg tekintetünk sem találkozott…
Mégis szívembe vésted üzeneted:
az Élet mennyire bolond, elátkozott.

A Te álmod már hallgatag, vak álom,
ott már rózsaszín hajnalok nincsenek…
Vén sötétben égre száll imádságom,
hol lelked balzsamozzák tiszta istenek.

A Sors reszketve öl és kéjjel ölel,
ujjai között elporlik minden lét;
Csillagtenger hűs hullámain jön el,
s szeretet-tüzén felszárítja gyászkönnyét.

Égi utad kísérje ünnepi fény,
vezessen el csendesen a Szent Térre!
Gondolataimban vissza-vissza térsz
Jöjj egy utolsó szóra, egy ölelésre…

Bordány, 2020. január 26.

“Az utolsó szó” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. Isten hozott nálam Tibor!
    A lelkem egy darabja távozott kenivel…
    Mindig hálás szívvel gondolok Rá, szavak azonban itt nincsenek, mert nem is lehetnek, csak a néma emlékezés és a könnyek.
    Köszönöm hogy olvastál.
    oriston

Szólj hozzá!