Éjleány
A Hold az éjleány sziporka szánja,
hogy belássa róla földet és egét,
ha őt a mély magánya néha bántja,
dúdol egyre csak falatnyi éjzenét.
Ölébe kapja sírva, mint egy álmot,
a tünde fény, erős, ezüst vezére,
reá teríti hát az éjpalástot,
derűt simít a két sötét szemére.
Nagyon szép ritmusos vers. (f)