Óda a csirkepörkölthöz

Óda a csirkepörkölthöz

Túl vagyok immár az étkeim felén,
Bizton állíthatom, nem dicsekszem.
Úgy is mondhatnám, életem delén,
és ennyi idő alatt nem keveset ettem.
De minden étkek közt, és ezt kijelentem:
a csirkepörköltet mindenek felett szeretem!
Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia,
mit nem okoz más, csak a paradicsom és paprika!
Ami meg az állagát illeti, hát a sűrű szaft,
az méltán a sok vöröshagymát dicséri.
Ahogy a fehér porcelán tányéron szétterül
sűrűn, vörösen, a nokedlin, jelesül.
A comb, a húsok húsa, mi az ízes mártásban főtt puhára,
Kit érdekel, hogy nemrégen még az udvart pásztázta!
Óh, étkek étke, a kovászos uborka, ott díszlik mellette,
hogy a látványa után az ízlelőbimbóim is ámulatba ejtse.
Azt hinnétek vége, nem sorolhatok mást föl,
De mindnyájan tévedtek! Hiszen ott a tejföl!
A tejföl, amivel lelocsolva szépen,
simogassa nyelved, orgiára készen.
Mert orgia ez kérem, az ízek orgiája,
Ha csirkepörkölt van ebédre, vagy vacsorára.
Éppen ezért, a fogyókúra kérem,
sosem volt az én erősségem!

“Óda a csirkepörkölthöz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Katalin kedves, nagy élményt adtál, hogy eme míves remekedet olvashattam! Jó, ha mondom = 5* Egy hírem azért van ; én nem szeretem tejföllel, holott a tejfölt, annál inkább…
    Remeked, nagy élmény volt olvasnom!
    Poétaöleléssel, elismeréssel: gratulálok!
    Üdv-jocker/Feri

Szólj hozzá!