Köss magadhoz
Vándorűző hajnalokon
köss magadhoz ártatlanul
ébredező nemes hanggal
ikrás-mézeskanál csókkal
forró testtel, arany szóval
tűző karral
gyönyör-szoros inda-kézzel
faló-ágyas élénkséggel
akácvirág-szirom ízzel
köss magadhoz ártatlanul
álomporral váratlanul
borkóstoló zamatával
hársfavirág illatával
köss magadhoz vadhajtással
parancsszóval, fenyítéssel
rabbilinccsel, kötelékkel
sírig tartó kő-hűséggel
77. jún.22.
Kedves Ilona!Nagy boldogsággal tölt el a véleményed,főleg azért,mert ezt a versemet több helyen felolvastam.Köszi!
Ez nagyon tetszettttttt, gratulálok
szeretettel Ilona
Szerintem semmiről nem maradtál le és most sem késő! 🙂
Kedves Kitti!Kösz, hogy követsz! A baj ott van,hogy kételyeim vannak,ezt a kisajátító szerelmet már szebben megírta Szabó Lőrinc a Semmiért egészen c. versében ,csakhogy én román líceumba jártam ,de a tabló mottóját én írtam magyarul,amit a francia tanárnőmmel fordítottunk románra.sajna,nem tudtam soha írói álmaim útjára lépni Üdv Gugi
Örültem a versednek! Nagyon tetszik. (f)
Kedves Rita!Kösz a figyelmedet és elismerésedet!Nekem ez többet ér,mint bármi publicitás! Ha eddig,több,mint negyven évig hevertek a verseim,most minden jelzés egy villámcsapás,hogy belemerüljek abba,amit mindig is szerettem volna…
"sírig tartó kő-hűséggel"
Bizony az ma már ritka kincs.
Szeretettel: Rita(f)