Köss magadhoz

Köss magadhoz

Vándorűző hajnalokon
köss magadhoz ártatlanul
ébredező nemes hanggal
ikrás-mézeskanál csókkal
forró testtel, arany szóval
tűző karral
gyönyör-szoros inda-kézzel
faló-ágyas élénkséggel
akácvirág-szirom ízzel
köss magadhoz ártatlanul
álomporral váratlanul
borkóstoló zamatával
hársfavirág illatával
köss magadhoz vadhajtással
parancsszóval, fenyítéssel
rabbilinccsel, kötelékkel
sírig tartó kő-hűséggel
77. jún.22.

“Köss magadhoz” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!Kösz, hogy követsz! A baj ott van,hogy kételyeim vannak,ezt a kisajátító szerelmet már szebben megírta Szabó Lőrinc a Semmiért egészen c. versében ,csakhogy én román líceumba jártam ,de a tabló mottóját én írtam magyarul,amit a francia tanárnőmmel fordítottunk románra.sajna,nem tudtam soha írói álmaim útjára lépni Üdv Gugi

  2. Kedves Rita!Kösz a figyelmedet és elismerésedet!Nekem ez többet ér,mint bármi publicitás! Ha eddig,több,mint negyven évig hevertek a verseim,most minden jelzés egy villámcsapás,hogy belemerüljek abba,amit mindig is szerettem volna…

Szólj hozzá!